14.Félreértés.

Május 11. Kedd.

/2.000 katt *-*. Thx... Itt az új rész :) a következő részt 3 komment után hozom, és köszönet azoknak akik olvassák a blogom. ;) puszii xx/

A tegnapi rémes nap után a mai türhetõbb volt. Annyiban, hogy nem kaptam matekból kettest és nem lettem rosszul. Reggel korábban keltem, így korábban elkészültem, és korábban is indultam.
Mikor a sulihoz értem láttam, hogy néhányan az osztályból (Viki, Leo, Dani, Nessa és Erick) a bejárat előtt ácsorognak. 
-Sziasztok.-köszöntem, mikor odaértem.
-Szia.-köszöntek egyszerre, Erick kivételével, õ mintha csak észre sem vett volna. A telefonját nyomkodta, és csak akkor emelte fel a fejét, mikor egy autó hajtott az iskola elé. Léna szállt ki belőle, az angol cserediáklány, aki az elmúlt napokban nem volt suliba, és én már azt hittem, hogy hazautazott, ezek szerint nem. Hát ezen meglepődtem, de ami ezután történt, azon még jobban. Erick nem csak oda nézett az autóhoz, hanem oda is ment. Miután Léna kiszállt, Erick megölelte, majd elvette a táskáját, Léna belekarolt és bementek a suliba. Lefagytam, de szó szerint, csak néztem az épület felé. Elég volt... Nessa és Viki oldalról megfogtak. Még szerencse, különben ott helyben össze estem volna. Közben megérkezett Hope, így mind a négyen bementünk a női mosdóba.
-Mi történt?-kérdezte Hope, mert látta, hogy teljesen le vagyok fehéredve.-Megint nem reggeliztél, és rosszul vagy?-kérdezte aggodalmasan.
-Reggeliztem.-nyögtem ki.
-Akkor meg?
-Látta Ericket és Lénát együtt bejönni a suliba.-mondta Viki.
-Ne már köztük nincs semmi.-mondta Hope nevetve.
-Na persze.-mondtam és eljöttem, nem volt kedvem Hopeval kacarászni olyasvalamin, amin leginkább sírni támad kedvem! Bementem az osztályba, már nagyjából mindenki bent volt. Nem néztem Erickre, igazából másra sem. Leültem a helyemre és kipakoltam a cuccaim. Miután becsöngettek, nem a francia tanár jött be, hanem az osztályfõnök.
-Gyerekek, üljetek le és egy kicsit legyetek csendbe.-mondta.-Ma csak az első három óra lesz megtartva, abból az első velem, a második az informatika tanárnõvel, és a harmadik megint velem.-az ofõ kijelentésének legtöbben örültek, engem meg hidegen hagyott.-Azért van ez így, mert iskolánkon sürgős felújítani valókat észleltek. És ezeket a felújításokat  ma délben kezdik el.-magyarázta az ofõ.- Továbbá, az iskola majd csak jövő hétvégére lesz újra "biztonságos". Tehát legközelebb huszonnegyedikén kell iskolába jönni.-jelentettek ki.
-Akkor most vakációt kapunk?-kérdezte Hope.
-Nem egészen. Úgy döntöttem, hogy előbbre hozom az osztály kirándulást. I'gy a június 1-6.áig tervezett kirándulás most 13-21.-ig lesz. Tudom, hogy így hosszabb lesz, de gondolom ezt ti sem bánjátok. Egyébként ha így lesz, akkor 1-6.-áig kell gyertek iskolába.-mondta, mire ki is csöngettek. 
-De jó lesz.-örvendezett Nessa.
-Várjunk csak, ez azt jelenti, hogy holnapután indulunk. Juppii.-mondta lelkesen. A csajok nagyon örültek az útnak. Én meg már azon gondolkodtam, hogy nem megyek. Csengetéskor átmentünk az info terembe. Ahol a tanárnõ kiadta, hogy foglaljuk el magunkat. Ez jó volt, mivel most otthon úgysincs gépem... 
 Hamar eltelt az az egy óra. Miután kicsöngettek vissza mentünk az osztályba.
-Valaki fagyizni óra után?-kérdezte Erick.
-Mi megyünk-mondta Nessa, magára és Danira célozva.
-Mi is.-mondták egyszerre Viki és Elz. Ami azt jelentette, hogy Leo és Tomi is megy. 
-Mi is-mondta Chad és Réka.
-Oké akkor én is, csak megkérdezem Carlt, hogy van-e kedve jönni.- Én csak ültem a helyemen.
-Chiara te jössz?-kérdezte Erick, mire felálltam.
-Menj csak Lénával, én nem fogok zavarni.-mondtam, nem is mondtam már szinte kiáltottam. Majd kiszaladtam a teremből. Pechemre Erick utánam jött.
-Mi van most, megint mi bajod van?-kérdezte.
-Tudod te jól!
-Legutóbb kiderült, hogy nem ismerlek, úgyhogy nem tudom mi a bajod!
-Az a bajom, hogy itt enyelegsz Lénával, ölelgeted, és még van képed elhívni fagyizni.?
-Tessék?-kérdezte Erick, de nem tudtam eldönteni, hogy nevetni akar, vagy csodálkozni.
-Ha Lénával jársz, engem hagyjál békén.-mondtam mire becsöngettek. Elindultam vissza az osztályba, de Erick megfogta a kezemet és visszahúzott.
-Honnan veszed, hogy én Lénával járok?-kérdezte.
-Látok.-mondtam egyszerűen.-Ma reggel is mikor megérkezett te odamentél, megölelted, majd együtt jöttetek be a suliba. Ezt minek nevezed, ha nem jártok?-kérdeztem hisztérikusan. Mire Erick nevetni kezdett. De jó neki. Jól szórakozik...
-Léna az unoka testvérem.-mondta. 
-Tessék?-kérdeztem meglepetten.
-Igen első unoka testvérek vagyunk. A múlt héten haza kellett utazzon, mivel kistestvére született. Most, hogy vissza jött, még jó, hogy legalább megölelem.-mondta Erick nevetve, amúgy meg még mindig fogta a kezem.
-Hát, izé..-kezdtem, de én sem tudtam mit mondhatnék, ekkora égést..-Szóval, elmehetek fagyizni, ha még áll a meghívás.
-Természetesen-mondta és elengedte a kezemet. Vissza indultunk az osztályba.
-Erick.-szólítottam meg az ajtó előtt.-Bocsánat, ezért az egészért, félreértelmeztem a dolgokat. És egyébként is tudom, hogy nincs semmi közöm hozzá, hogy kivel jársz, csak az van, hogy én....-de nem tudtam befejezni a mondatot, mivel kinyílt az osztály ajtaja. Az ofõ lépett ki rajta.
-Az óra az ajtón belül van.-mondta.-örülnék, ha megtisztelnétek a jelenlétetekkel.
-Megyünk.-mondtam és bementünk. Leültem a helyemre és figyeltem a tanárt.
-Nos akkor, mint az előbb említettem. hogy a Magyar országi testvér iskolánktól kaptunk egy kis támogatást. I'gy a három kilencedikes osztály közül, az egyik elutazhat Londonba. A kollégáimmal megbeszéltem, és az az osztály mi leszünk.-Atya ég, London.-És úgy döntöttem, hogy ez lesz az osztálykirádulásunk.-mondta az ofõ.-Ti mit szóltok hozzá?-Az osztály természetesen bele egyezett.-Rendben, akkor holnapután reggel kilenc órakor találkozunk itt az iskola előtt. A repülõjegyeket, meg minden más a szüleitekkel intézek, már megbeszéltem velük.-mondta, mire kicsöngettek.-Készüljetek jól fel, mert több mint egy hétre megyünk...
 Kimentünk a suli elé, majd megvártuk Carlt, hogy indulhassunk fagyizni. Gondoltam, hogy ekkor, majd beszélhetek Erickel, de nem sikerült. Engem a csajok fagattak, hogy mi volt a folyosón, hogy miről beszéltünk Erickel, meg hasonlók, õ meg jól elvolt a fiúkkal. Fél négy felé értem haza. Felmentem a szobámba és egészen hétig pakoltam (az utazáshoz). Tudom, hogy ezt holnap is eltudtam volna intézni, de holnap inkább a családommal szeretnék lenne, hisz egy hétig nem leszek itthon, és  miután hazajövök nem sokkal rá a nagyiék mennek haza. I'gy most sok időt kell velük töltsek, mert ki tudja mikor látom még őket. 
 Miután megvacsoráztam felmentem a szobámba. A civilizációtól elzárva, kicsit nehezebb az élet, de túl lehet élni. 
 Elgondolkodtam a mai beszélgetésünkön Erickel. Miután elmondtam neki, hogy mi bánt nagyjából minden jó volt. Lehet, hogy a nagyinak igaza volt? Ha mindent megbeszélünk, lehet, hogy minden rendbe lesz?...Lehet, de mi van ha mégse...