13.Újra.

Május 9. Vasárnap.

Régóta nem jelentkeztem. Hát most újra itt vagyok. Hogy mi történt az elmúlt két hónapba? Semmi. De most tényleg.Csak telt az idő. Nagyiék, még mindig itt vannak (mond a négyen). Martin szakított Lindával, nem tudom miért, de úgy vettem észre, hogy ez nem viseli meg annyira. Leo és Viki járnak. És ennyi, egyéb semmi.Vagyis csak annyi, hogy Ericknél Nicole még mindig beakar "vágódni'', de valahogy nem sikerül neki, mert annak ellenére, hogy Ericknek nincs barátnõje nem akar vele járni. Én meg csak nézem ezt. Nem leszek olyan, mint Nicole. Nem futok Erick után, amúgy szerintem nem is várja. Újabban jól elvan Lénával, az angol csere diák lánnyal. (Hogy mit keres egy angol lány Francioországba, egy magyar-francia iskolába? Azt, hogy az anyja magyar, az apja meg francia, és Angliában laknak. Na meg jó gazdagok!)

Amúgy, ha Erick boldog én nem szólok bele. Viki szerint ez azt jelenti, hogy nem szeretem annyira, hogy harcoljak érte, és túl gyenge vagyok, mert hagyom az egészet. De nem. Valójában pont az ellenkezője. Szeretem őt. Nagyon is. Minden reggel mikor felébredek õ az első gondolatom. S mielőtt elalszom is csak rá gondolok. Tudom, hogy ez kicsit, nem is kicsit, hanem nagyon csöpögősen hangzik, de ez van.

*másnap, Május 10. Hétfő.*

Sok nap van, mit újra és újra át szeretnék élni, de ez a mai, bár mégsem történt volna. Reggel felkeltem, miközben a ruháimat kerestem nagyon mérges voltam, mert nem kaptam meg a világoszöld pólómat. Aztán negyedóra kutatás után sem találtam, így egy lilát vettem fel. Alig, hogy elkészültem jött Pauline, hogy mondjam meg anyuéknak, hogy õ ma nem akar suliba menni. Nem mondtam erre semmit csak ott hagytam őt.

Miután beértem a suliba leültem a helyemre, elővettem a telefonom és zenét hallgattam (fülhallgatóval). Nem volt kedvem társalogni. Mikor csengettek elpakoltam azt, és vártam a hõn szeretett Földessy tanárurat. Mikor bejött és becsapta az ajtót, majd lecsapta a naplót a katedrára, rájöttem, hogy bizonyára neki sem volt jobb reggele.

-Ma felelünk. Ami abból áll, hogy leellenőrzöm a házifeladatot, és kérdezek a múlt órai anyagból. Ms. Chiara, parancsoljon, hozza a füzetét és máris kezdhetjük.-mondta ünnepélyesen. Felálltam és ekkor vettem észre, hogy nincs a padomon a füzetem. Megnéztem a táskámba, és ott sem volt. De jó.

-Nincs itt a füzetem.-mondtam bátortalanul.

-Nos akkor, máris a maximális osztályzat felével kezdődik a felelet.-kimentem a táblához és beugrott hol van a füzetem. Pénteken vettük fel a leckét miből felelnem kell. Három oldalnyi lecke. Ezért pénteken miután hazamentem, felpakoltam hétfőre, mindenből tanultam, majd elővettem ezt is és elkezdtem tanulni. Majdnem mind megvolt, az utolsó fél oldalt mikor elkezdtem tanulni bejött Martin, hogy itt van anyának a munka társa és van neki egy két éves kislánya, akire kellene vigyázni. Lementem és későn mentem csak fel és nem tanultam tovább, na meg a füzetem is ott maradt.

 Lefeleltem. A leckét nagyjából elmondtam, de mivel a jegy felétől indultam és a leckét sem tudtam egészen kettest kaptam. Na ezt elmondani anyáéknak. Miután kicsöngettek ismét zenét hallgattam. Senki nem  mert hozzám szólni, mivel látták, hogy mennyire dühös vagyok. 

 Harmadik óra után gondoltam kimegyek egy kicsit, mert mivel nem reggeliztem és egész nap bent ültem rosszul éreztem magam. Olyannyira, hogy az ajtó közt össze is estem. A többiek szóltak az osztályfõnöknek, aki szólt anyának, aki jött és haza vitt. Felsegített a szobámba, elmeséltem, hogy szerintem miért lettem rosszul, õ meg szólt, hogy várjak, mindjárt hoz valami kaját. Mikor visszaért láttam rajta mennyire aggódik, gondoltam, hogy ha beteg vagyok, megmondom a kettest és tuti nem szid le. Meg is mondtam. 'Es tévedtem, anya egészen kiborult. Elvette a laptopomat, és két hétnyi szoba fogságra ítélt. Még azt is mondta, hogy ezért nem mehetek, majd a nyáreleji osztály kirándulásra sem. Megígértem, hogy kijavítom, így az utolsót szerencsémre törölte.

 Három után Hope áthozta a leckét, de nem maradt sokáig. Szerintem, azért mert látta, hogy feszült vagyok, és tudja, hogy ilyenkor jobb,ha magamra hagy. Nem volt kedvem lemenni vacsorázni sem. De muszáj volt. 'Es fél tízkor már ágyba is voltam. Fantasztikus nap volt az biztos.