18.Együtt.

Május 16-17. (vasárnap-hétfõ).

/Sziasztok.:) itt a 18. rész is.:D Igazából elégedett vagyok.:D 8 rendszeres ólvasó, és az elõzõ résznél 9 komment.:) Köszönöm. Mert igazából (mint általában a blogolók) nem magamnak írok, hanem annak aki olvassa, és ezek azt mutatják, hogy olvassák egy páran a történetet. És ennek nagyon örülök. A következõ részt pénteken hozom, (ha minden jól megy) és most a kommentek nem 'rövídítík az idõt'.:D De azért remélem lesz egy pár.:D Jó olvasást.:) xx.R./

*Vasárnap*

Reggel, még fél kilenc elõtt felébredtem. Mosollyal az arcomon!! Egészen fél tízig az ágyamon ülve gondolkoztam. Ericken és rajtam. Hogy végre együtt vagyunk és úgy érzem, most még jobban szeretem. Fél tízkor kopogtak az ajtón. Felkeltem és odamentem kinyitni. Az ofõ volt az.

-De mosolygós vagy ma Chiara.-jegyezte meg.-Készüljetek el tízre.-mondta, majd el is ment.

 Felkeltettem a csajokat, majd tíz elõtt öt perccel elindultunk.

-Várjatok, vegyem el a telefonom.-mondtam, miközben a telefonom kutattam.

-Lent megvárunk.-mondták, majd elmentek, de rendesek. Kis keresés után elõkerült a telefonom is. Kimentem a szobából, és elakartam indulni. Ekkor valaki megfogta a kezem, mire megfordultam. Erick mosolygós fejjel állt elõttem.

-Szia.-mondta, majd hosszasan megcsókolt.

-Szia.-mondtam, mikor ajkaink elváltak egymástól. Az ujjait rákulcsolta az enyémekre majd lementünk.

Már mindenki lent volt. Mikor megláttak elkezdtek 'húúú'-zni. Ez várható volt.
-Gyerekek, reggeli, majd tizenegyig pihenõ, és akkor, majd itt találkozunk.-mondta az ofõ. Ezért bírom õt annyira, mert nem fojtogat szabályokkal!
-És nem az óvodában vagyunk. Szerintem mindenki tud menni egyedül.-szólt utánunk Földessy miközben elindultunk reggelizni. Na persze, muszáj engem piszkáljon. 
 Elakartam engedi Erick kezét, de õ nem engedte. Csak felém fordult és rám mosolygott. Ahj, annyira szeretem. Reggeli után felmentem a szobánkba, és elõszedtem a hátitáskám. Mibe az ofõ kérésére beraktam egy pokrócot, hosszú nadrágot, és egyéb 'melegebb' ruhákat. Tizenegyre meg lent is voltam. Mindenki hátitáskával állt, mintha csak túrázni mennénk.
-Most mindenki jön és Földessy tanárúrtól elvesz három szendvicset és két almát.-mondta az ofõ, ezt most miért? Tényleg túrázni megyünk? Londonba?
-Tõlem meg mindenki kap innivalót.-folytatta.
 Mindenki elvette a neki szánt élelmet.
-Most kicsit várunk.-kezdte az ofõ.-Fél tizenkettõre jön a busz.
-Hova' megyünk?-kérdezte Tomi.
-Jó kérdés Tamás. ott alvós buli lesz.-mondta izgatottan az ofõ. És minenkibõl kitört  a nevetés. Dani a földön forgolódva nevetett.
-Dániel! Kelj fel a földrõl.-szólt élesen Földessy.-A többiek is elhallgatnak!-mondta.-Sátorozni fogunk.-jelentette ki.
-A hotel elõtt?-kérdezte még midig nevetve Tomi.
-Nem.-mondta az ofõ.-Egy parkban.
 Közben megérkezett a busz. Beszálltunk. Elfoglaltam a helyemet Erick mellett. Körülbelül egy óra utazás után megérkeztünk a Lee Valley parkhoz. Leszálltunk a buszról, majd az ofõ kért egy kis figyelmet.
-Most 'csoportokra' osztódtok. Négyes csoportokra.-Na ne! Akkor a csajokból valakivel nem leszek együtt. Nem jó így.
-Miért kellenek a csoportok?-kérdeztem az ofõt.-És miért pont négyes csoportok?
-Csak az elalvás miatt. A sátraink négy személyesek.-mondta az ofõ. Ekkor a összenéztünk a csajokkal.
-Mi elférünk öten is.-mondtuk szinte egyszerre. És ismét mindenki nevetésbe tört ki.
-Rendben, felõlem lehettek öten is.-egyezett bele az ofõ.-Akkor Chiara, Réka, Elza, Hope és Viktória egy sátorba. Itt a sátratok, és vegyetek el egy-egy hálózsákot is.-mondta, majd tovább sorolta a 'lakótársakat'.-Erick, Tamás, Dániel, Leo és akkor Chad is. Lina, Nicole és Rita ti hárman lesztek.-mondta és átadta a sátrakat. 

 Bementünk a parkba. Csodaszép volt. Annyira zöld, annyira tiszta. Mindenhol sátrak, lakókocsik és emberek. Fél háromra valahogy (!!) felhúztuk a sátrakat. Mindent beraktunk a sátorba, majd odamentünk az ofõhöz, aki közölte, hogy mondandója van. 
-Nos, most szabad foglalkozás lesz, vagyis lehet sétálni, nézelõdni..-mondta, mire néhányan már ott sem voltak.-Csak annyit kérek, hogy egyedül senki nem menjen! 
-Megyünk sétálni?-kérdezte Erick féloldalas mosollyal. El lehet olvadni tõle..
-Menjünk.-mondtam és összekúlcsóltuk ujjainkat, és elindultunk. Csodaszép volt a táj, annyira gyönyörû, minden csupa zöld volt. Sok fával, és még egy tó is volt ott. Erickel leültünk a tó partjára. Egymás mellett ültünk, és csak bámultunk elõre. A fejemet ráhajtottam a vállára, õ pedig átkarolta a derekamat. Csak ültünk, nem szólaltunk meg sem, de annyira jó érzés volt, hogy ott van, velem.
 Egyszer csak megfogta a kezem, a következõ pillanatban meg Erick ugyanúgy ült, nekem a fejem a lábain voltak, miközben az eget néztem.
-Hé, ezt most miért?-kérdeztem, durcásan, mert nekem jó volt a vállán is.
-Csak..-mondta, majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Akaratlanul is elmosolyodtam. Jhaj, annyira szeretem. 
 Nem tudom meddig ültünk ott, de szerintem volt már vagy hat óra. Egyszer csak megcsörrent Erick telefonja, üzenete jött. Elõvette, majd elolvasta és eltette. 
-Dani volt.-mondta.-Csak azért írt, hogy menjünk vissza, már mindenki a sátraknál van.-mondta, mire én felakartam állni, de Erick visszahúzott és nyomott egy puszit a szájamra. 

 Aztán elindultunk vissza. A nap már lemenõben volt. Bevilágította a tájat. Annyira szép volt, ahogy a fák lombjai között átszûrõdik a fénye.
 Visszaértünk a sátrakhoz, ahol már tényleg mindenki ott volt. 
-Gyerekek. Vacsora.-mondta az ofõ.
-Végre.-mondta Tomi lelkesen.-Mi lesz a kaja?
-A szendvicsek amit hoztunk, vagy az alma. De hagyjatok holnapra is.-mondta az ofõ.
-Ne má'. Én azokat megettem.-mondta szomorúan.
-Mind?-kérdezte az ofõ.
-Ja. Éhes voltam.
-Szerencsére hoztam pluszba még szendvicset.-mondta az ofõ. Majd adott Tominak szendvicset. Mire 'megvacsoráztunk' már szinte be volt sötétedve.
-Gyerekek, állítólag ma éjjel tisztán látszanak a csillagok.-kezdte az ofõ.-Kiülhettek csillag nézni, de csak tízig.-mondta. Mondtam a csajoknak, hogy bemegyek pokrócért. Be is mentem és elvettem egy nagy pokrócot. 
-Itt van.-mondtam. Letettem a pokrócokat és hátradõltünk.
-Hé.-ült fel Hope.-Van egy elmebeteg ötletem.-mondta.
-Tessék?-kérdeztem, mert Hope nm az a 'csináljunk valami hülyeséget, kit érdekelnek a következmények' típus.
-Igen. Takarodó után menjünk ki a tóhoz. Láttam csónakokat a partnál. És a víz sem olyan mély. És nem is olyan hideg.-mondta kuncogva.
-Én benne vagyok.-mondta Elz.
-Én is.-egyezett bele Viki is.-De szóljunk a fiúknak is.-tette hozzá.
-Jól van, legyen.-mentem bele.
-Küldtem sms-t Leonak, azt írja, hogy felõle is oké.
-Tuti.-ujjongott Nessa.-És szerencse, hogy az a három mérges pióca nem tud semmirõl.
 Na igen. Még csak az kellene. Nessa lehet még elviselhetõ lenne, mer alapjában olyan csendesebb, de Nicole és Rita. Soha.
-Akkor most.-szólalt meg az ofõ tíz órakor.-Mindenki be a saját sátrába. Jó éjszakát.-mondta. Mi mint a jó, és szófogadó gyerekek bementünk a sátrakba. De a cipzárt nem húztuk be, hogy majd ne hallják, mikor kimegyünk. Fél tizenegyig vártunk, akkor volt megbeszélve az 'indulás'. Csendbe kiosontunk a sátorból. A fiúk már kint voltak. Odamentem Erickhez és szorosan megfogtam a kezét.
-Indulás.-szólt Hope. Szegény. Egyedül volt, mivel Carl nem jött.-Mindent kiterveltem még a délután, megvan az útvonal.-mondta és ment elõl. Ezzel meglepett.
 Nem sokára megérkeztünk a tóhoz. Teljes csend volt. Csak a mi nevetgélésünk hallatszott.
-Arra vannak csónakok.-mutatott jobbra Hope.
-Hah. Szerintem felesleges csónakázni. Olyan kellemes a víz.-mondta Tomi aki félmeztelenül (!!) már a vízben volt.
-Oké.-mondta Erick. Majd elengedte a kezem, és levette a pólóját (!!), és bement a vízbe. 
-Chiara, nem jössz?-kérdezte. Ekkor már csak én nem voltam a vízbe.
-Inkább kihagyom.-mondtam, mivel nem volt kedvem a többiek elõtt levenni a ruháim. (alul fürdõruhában voltam).
-Nem jössz?-kérdezte Erick. Én meg csak a fejemmel jeleztem, hogy nem. Ekkor kijött a vízbõl és megállt elõttem.
-Bocsi.-csak ennyit mondott, és felkapott, majd elindult velem a víz felé.
-Ne, ne, állj.-kérleltem, még mielõtt a vízbe értünk volna.-Bemegyek, csak tegyél le, így mindenem vizes lesz. 
 Erick le is tett, majd levettem a ruháim és megfogtam Erick kezét, így indultunk el a víz felé.
-Tudtad, hogy így sokkal jobban nézel ki?-kérdezte huncutan, majd megcsókolt. 
 Fél háromig (!) 'fürödöztünk'. Csúcs szuper volt. Végig Erickel voltam. Egyszerûen nem lehet betelni vele..

*Hétfõ*

-Hahó, ébresztõ.-hallottam az ofõ hangját.-Tizenegyre mindenki legyen kint.-mondta.-Addig reggelizzetek meg és hasonlók. 
 Alig tudtunk felkelni. Amit nem is csodálok. Tizenegykor valahogy kimásztunk (?) a sátorból. Odamentem Erickhez és egy rövid csókkal köszöntöttem.
-Szia.-mondtam miközben hozzábújtam.
-Szia.-mondta álmos szemekkel miközben átkarolt.
-Hogy aludtál.-érdeklõdtem.
-Sehogy. Ezek a nagyon aktív barmok egész éjjel hülyéskedtek.-mondta.
-Szegénykém.-mondtam együttérzõen.
 Az idilli pillanatot Földessy hangja törte meg.
-A galambok szétrepülnek és mindenki idejön.-mondta mogorván.-Elõször is sátor bontás, mindent kiviszünk a buszra. Utána ott gyülekezõ. Mutatott egy pad irányába.
 A sátor bontással és az egész pakolással kettõre végeztünk, majd a padhoz mentünk. A fiúk már ott voltak. Erick jelzett, hogy menjek oda. Oda is mentem, megálltam elõtte õ meg az ölébe húzott.
-Nem pihenni jöttünk. Chiara állj fel.-szólt rám Földessy. Rám, miközben még mások is le voltak ülve. De nem szeretem õt.
-Itt az idegen vezetõnk. Körbe vezet a parkban, nagyon sok a látnivaló.-mondta az ofõ lelkesen. Így is lett. Egészen hatig mentünk össze-vissza a parkba. Már mindenki megunta. Igaz, hogy a park csodaszép volt, de kicsit sok volt a séta.
   A szállodába hétre értünk vissza.
-Aki szeretne vacsorázni az fél nyolcra legyen lent.-mondta az ofõ. Na az sem én leszek. 
 Felmentem a szobánkba, letusoltam és szó szerint kidõltem. Küldtem egy sms-t Ericknek.
    Fáradt vagyok, reggel találkozunk. xoxo Chiara.   
Vissza is írt.
   Én is. Reggel. xoxo Erick.
Leraktam a telefonom, és mosolyogva a plafont néztem. Imádom Londont. Erickel együtt..♥..