22.Egyszer fent, egyszer lent.

Május 31. Hétfõ

/Sziasztook.:) jó hosszú idõ után itt egy újabb részecske:D Nem nevezem résznek, mert eléggé rövid lett.:) Amúgy köszönöm a +5400 kattintást a blogomon.♥. Továbbá a 12 feliratkozót.:) Remélem lesztek még többen is.:) Jó olvasást, majd még jelentkezem. És ne felejtsetek el kommentelni!!:)/

Május utolsó napja és az iskolai év utolsó hete. 
 Reggel a kelleténél korábban keltem, így volt idõm mindenre. Negyed nyolckor már kész is voltam. Szóltam Martinnak, hogy ma nem vele megyek suliba, majd a telefonom elvétele után el is indultam. Erickel megbeszéltük, hogy a parkban találkozunk. Mikor megérkeztem már ott volt.
-Szia.-köszöntött egy gyengéd csókkal.
-Szia.-mondtam és szorosan hozzábújtam. Annyira hiányzott már az ölelése, a csókjai, az illata..Nem értem mire vártam. Felesleges volt. És sajnos erre csak akkor jöttem rá, mikor majdnem elveszítettem.
-Indulunk?-kérdezte nyolc elõtt tíz perccel.
-Menjünk.-egyeztem belé, mert annak ellenére, hogy már nincs tanítás, jobb pontosan beérni a suliba.
 Elsõ órára az ofõ jött be. Nagyon mosolygott így hétfõn reggel. Aztán kiderült, hogy mosolyának oka mi vagyunk. Mármint az osztály. Elmondta, hogy nagyon büszke ránk, és arra is, hogy a mi osztályunkat kapta. Szerintem, ha ki ne csengessenek, még könnyezni is kezdett volna.
 Hamar eltelt a négy óra, mit a suliba kellett töltenünk. A csajokkal megbeszéltük, hogy beülünk valahova.
-Oké, mehetünk, csak elõbb elugrok a mosdóba, meg addig szóljatok a fiúknak.-mondtam, és már ott sem voltam. Mikor beléptem a mosdóba, meg is akartam térni. Ugyanis volt olyan szerencsém, olyankor menni, hogy pont Nicoleba futottam. Végül nem tértem meg. Bementem és terveim szerint kezet mostam. Akartam kifele indulni, mikor Nicole hozzám szólt.
-Nocsak..itt van Kíra. Ha jól hallottam újra együtt vagy Erikel!?! vagy talán tévedek?-kérdezte cinikusan.
-Nem tévedsz.-jelentettem ki.-És most, ha megbocsájtasz Erick épen rám vár.-mondtam, és elindultam. Hallottam, ahogy Nicole elküld "kissé melegebb" helyekre, de nem nagyon foglalkoztam vele. Eldöntöttem, hogy már nem engedem, hogy elválasszon Ericktõl. És ez így is lesz!
-Mehetünk.-mondtam, mikor kiértem, majd megfogtam Erick kezét és mind a tizenketten elindultunk. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy miért van az, hogy nagyon sok szomorú ember van? Ez meg onnan tűnt fel, hogy én nagyon boldog vagyok. Hisz egyre több barátom van. Év elején Hope volt a legjobb barátnõm,persze most is az, de a többiek is lettek olyan jó barátnõk mint õ. A társaságunkon végig nézve olyanok kavarogtak a fejembe, hogy Réka és Chad olyan csendesek voltak, sokszor alig vettük észre õket, most meg velük is nagyon jóba vagyunk. Leo õ az "új" fiú, aki mivel év közben jött szerintem nem is gondolta volna, hogy ennyi barátja lesz. Carl, aki habár felsõs, de õ is hozzánk tartozik, mivel Hope barátja. És az állandó 'tagok': Hope, Nessa, Viki, én, Tomi, Dani és Erick, aki nem mellesleg a barátom (!!). Soha nem gondoltam, hogy egy ilyen jó társasának lehet a tagja. És nagyon boldog vagyok.
 A hosszú gondolkodás menetemet Hope sikítása szakítottam meg.
-Hééé. Menjünk hintázni.-ugrándozott.
-Azt minek? Nem vagyunk hat évesek.-szólta le azonnal Tomi. 
-Jó, de attól még mehetünk, hisz nem csak a kicsik hintáznak.-érvelt saját igaza mellett. Végül elmentünk hintázni.
 Jó is volt kikapcsolódni. Erick kezét szorongatva ülni, állni, menni, élni. Csókjaitól majd' elájulni, ölelésébe beleremegni, hintázni...
Mondhatnám, hogy nagyon jó napom volt...De sajnos ez nem így van.
Ugyanis milyent hazaértem anyáék elrontották ezt a tökéletes napot.
 A házba belépve láttam,hogy mindenki egytõl-egyig a nappaliban van.
-Sziasztok.-köszöntem oda nekik.
-Szia Chiara.-köszönt anya. Jó, hogy jössz, beszélnünk kell.-kezdte. Nagyon meglepõdtem, hogy mit akar mondani. Leültem az egyik fotelbe és türelmesen hallgattam.
-A nyári szünetrõl van szó. Közösen eldöntöttük, hogy nagyiékhoz utaztok és egész nyáron ott lesztek.-mondta teljes nyugodtsággal. Nekem meg egybõl Erick jutott eszembe. Mi lesz így velünk, egész nyáron nem látom majd..
 Nem szóltam semmit, nem is kérdeztek..csak csendben felvonultam a szobámba és gondolkodtam, majd az este eljöttével álomba sírtam magam...