Március 8. Hétfő.
Tegnap a szülinapom egyszerűen jó volt. Nem is jó, inkább nagyon jó . Nagyon sok ajándékot kaptam, és nem a cipő, vagy a ruha, vagy a telefon, vagy a többiektől kapott ajándékok voltak a legnagyobbnak, hanem, hogy a barátaim bulit szerveztek nekem, és, hogy a nagyiék is itt vannak.
Mivel tudom, hogy õk akármilyen fáradtak is hatkor felkelnek, így én is felkeltem (nem volt könnyű). Lemenetem és csodával határos módon mindenki lent volt, az étkező asztalnál ültek. Igen Pauline, Martin, anya, apa, apa szülei és anya szülei is.
-Sziasztok-köszöntem.
-Szia-köszöntek, majd odamentem a nagyiékhoz és megöleltem őket. Annyira hiányoztak. Ritkán látom őket. Mivel õk soha nem költöztek velünk. Akármennyire is szerettük volna. Mindkét pár azt mondta, hogy nem akarnak a terhünkre lenni. Dehogy lennének a terhünkre, sőt örülnénk nekik. Leültem az asztalhoz, anyáék meg folytatták a beszélgetést. Aztán hirtelen csönd lett, én pedig gondoltam, hogy ideje lenne megszólalnom.
-Meddig maradtok?-kérdeztem, aztán hozzá tettem, hogy ezt nem azért kérdezem, hogy zavar, ha itt vannak, hanem azért, mert nem szeretném, hogy hamar elmenjenek.
-A nyári szünet elejéig.-mondta nagyapa.
-Juj, de jó.-és igen, végre, mióta vártam már, hogy itt legyenek. Aztán tovább beszélgettünk. Egyszer csak ránéztem a fali órára, ami fél nyolcat mutatott.
-Nekünk suliba kell mennünk.- mondtam, erre Pau és Martin elszaladt öltözni. Én is elindultam, de anyu utánam szólt.
-Iskolába ugy-e! Úgy mint péntek reggel?- kérdezte anyu, mire én lefagytam. Tudja! Tudja, hogy ellógtam elsõ óráról. Nem tutam válaszolni. Közbe Martin szaladt le a lépcsõn.
-Mi a baj törpe? Miért nem vagy még kész?
-Anyu tudja, hogy pénteken nem voltam elõ órán.- suttogtam, de pechemre anyu meghallotta.
-Még jó, hogy tudom! És ezek szerint te is tudod?-kérdezte anyu idegesen.
-Igen, miattam lógott, elkellett intéznem valamit, és magammal hívtam.
-Szóval így, tanítsd csak a jóra.-mondta, és ha jól sejtettem ez már csak Martinnak szólt, így felszaladtam öltözni. Mire lejöttem már nyugi volt. Apu elvitt a suliba.
Már mindeki a helyén volt, kivéve Leot.
-Sziasztok. Hól van Leo?-kérdeztem.
-Mit érdekel az téged?- kérdezte Erick flegmán. Hogy mi van? Mi van vele?
-Jön, csak elaludt.-mondta Viki, de nem tudtam rá figyelni. Az kavargott a fejemben amit Erick mondott. Jaj. Két perccel csengetés elõtt megjött Leo is.
-Nocsak megérkezett Leo barárunk is, gyere Chiara már nagyon vár.-mi baja van ennek? Mit ivott? Hogy képzeli?
Leo csodálkozva a helyére ült. Én meg megakartam kérdezni Ericket, hogy mi a baja, de amikor hátra fordultam bejött a földrajz tanár, így vissza fordultam. Nem bírtam az órára figyelni. Folyton Erick szavai jártak az eszembe! Mi baja van? Nem értem, de annyira idegesít. Mikor kicsöngettek szó nélkül kirohantam a terembõl, még a tanár elõtt, és berohantam a mosdóba. A csajok helybõl utánam jöttek.
-Mi a baj?-kérdezték kórusba.
-Erick, Erick a baj! Nem tudom most miért viselkedik így, pedig tegnap a bulin egész rendes volt. Mi baja lehet velem?-kérdeztem felháborodottan.
-Lehet, hogy nem is veled van a baja!-mondta Elz.
-Igaz lehet, hogy Leoval van baja.-mondta Hope.
-Nem Leoval nem lehet baja.-mondta Viki. Ekkor kinyílt az ajtó és Réka lépett be rajta.
-Bocsánat, nem akarok zavarni, csak kezet mosok.-mondta zavartan.
-Dehogy zavarsz.-szólt hozzá Nessa-nyugodtan maradhatsz.
-És mi van, ha féltékeny?-kérdezte Hope.
-Ki féltékeny?-fülelt Réka.
-Erick.-mondta Nessa.-Tudod a mi kis Chiara barátnõnk totál bele van zugva, és nem érti, hogy Erick most miért viselkedik így vele.-avatta be Rékát.
-Na köszi.-mondtam dühösen.
-Nyugi, már rég rájöttem, hogy tetszik neked Erick.-mondta Réka, mire én telejesen ledöbbentem.-Igen, és az is tuti, hogy Erick féltékeny, méghozzá Leora. Még azt hiszi, hogy ti jártok...Lehet, hogy Chad és én csendesek vagyuk, de azért mi is látunk és hallunk is.-mondta.
-Tessék?-ennyit tudtam kimondani.
-Igen tuti, hogy Erick is beléd van bolondulva.
-Aha persze, akkor ezért jött össze Nicollal, és ezért kelleti magát Tamarának a c-bõl.
-Azt csak azért csinálja, hogy idegesítsen.
-Nem, nem érdekel, elfogom feleljteni õt.-jelentettem ki.-Neked meg köszönöm.-fordultam Réka felé.
-Ugyan már, semmiség.-mondta Réka és elindult kifelé.
-Most meg hová mész?-szöltam utána.
-Ki. Én csak kezet mosni jöttem.
-Nehogy már kimenj.-mondta Elz.
-Te mostmár közénk tartozól.-mondta Nessa.
-Úgyvan.-helyeselünk egyszerre.
-Tényleg?-kérdezte meglepetten.
-Persze.-mondtuk. Cipõ kopogást hallottunk, igy betömörültünk két wc-be. Én, Hope és Réka egybe, Elz, Nessa és Viki egy másikba.
-Tudjátok mit vettem észre?-kérdezte egy nyávogós hang. Egybõl felismertem, hogy Rita az.
-Mit?-kérdezte tõle a megszokott mogorva hangján Lin.
-Azt, hogy Réka egyre többet log Chiriékkel.-Chiri? Mi az, hogy Chiri? Én Chiara vagyok. Legrosszab esetben is Kíra.
-És akkor mi van?-kérdezte Nicole.-Felõlem aztán az egész világ lóghat velük. Engem egyedül csak Erick érdekel, és õt soha nem engedem. Tegnap délelõtt is sms-eztünk, de kettõ felé mennie kellett. Azt mondta, hogy egy számára fontos személynek vesz ajándékot. Biztos az anyukájának vett valamit.-nevetgéltek.-De kit érdekel? Erick az enyém és az is lesz.-mondta és netgélve kicsörtettek.
-A bestiák.-szólalt meg Hope.
-Szereti Ericket.-mondtam szomorúan.-Én meg nem fogok az útjába állni.
-Szereti, na persze. Te is szereted és nem tudhatjuk Erick kit választana.-mondta Elz.
-Jó, nem érdekel. Lemondok róla, legyenek boldogok.
-Chiara, te nem vagy jól, harcolnod kell Erickért.
-Ezt könnyű mondani, de hogy csináljam?
-Csak légy önmagad.
-Oké, de menjünk, mindjárt csengetnek.
Bementünk. Majd az orák hamar elteltek Erickel nem beszéltem, mert õ szüneteken kint volt én meg bent.
Utolsó óra után immáron hatan vonultunk ki a suliból. Réka is velünk volt. Chad meg Leoval állt a suli elõtt. Elz oda ment Tomihoz. Nessa meg Danihoz. Chad és Leo is csatlakozott hozzánk. Ott áltunk, csatlakozott hozzánk még Carl is. Egy idõ után meguntam ott állni.
-Én megyek.-mondtam, de csak hallkan, mivel látható volt, hogy mindenki jól elvan. El is jöttem. Azt hittem, hogy észre sem vették, de egy valaki még is észre vette.
-Chiara.-szólt utánam egy határozott hang, mire hátranéztem.
-Igen?-kérdeztem, miután Erick utól ért. (Igen észrevette, hogy eljöttem). A szivem úgy kalapált, hogy azt hittem kiugrik a helyébõl. Annyira jó érzés volt.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.-mondtam, de nagyot hazudtam. Hisz baj volt. Minden baj volt.
-Na persze akkor úgy kérdzem, hogy mi bánt?
-Semmi.-ismételtem meg.
-Aha, persze, jó.-mondta és tovább mentünk.
-Most kit akarsz becsapni? Engem? Magadat? Vagy mindenki mást?
-Mi van? Én senkit nem csapok be!
-Ja, persze. De azt probálod. Magadat nem tudod becsapni, mert te, te vagy. Másokat be tudsz csapni, azzal, hogy „semmi baj sincs” mert mások nem ismernek-mondta és szünetet tartott.
-És veled mi van? Te ismersz?-kérdeztem bátortalan hangon.
-Azt hiszem igen.-felelte. Igen? Mi az, hogy igen? Ő nem ismer enegem!
-Tényleg ismersz? Biztos vagy benne? Ezt hiszed?-kérdeztem már kicsit eszelõsen.-Hát rosszul hiszed, mert nagyon nem ismersz. Ha ismernél tudnád mi a bajom. És, hogy mi bánt. Azt mondom semmi. Mégis MINDEN. És tudod mi az a minden?-kérdeztem és egy pillanatra elbizonyodtam, de erõt vettem magamon és folytattam.-Te vagy a minden.-Erick tátott szájjal (!!) bámúlt rám.- Látod? Azt mondta, hogy ismersz. Na tessék, kiderült, hogy mégsem!- mondtam és elszaladtam, otthagyva őt. Hazáig rohatnam. Becsaptam az ajtót és felszaladtam a szobámba. Hirtelen egy dühös érzés fogott el. Nagyon mérges voltam. Nem tudom miért, de teljesen kiborúltam. Kezd elegem lenni. Talán mégis jobb lett volna elköltözni. Nem tudom. Ez annyira rossz érzés. Miközben ezen töprengtem valaki kopogott.
-Gyere, nyitva van.-szóltam.
-Szia kicsim, minden rendben?-kérdezte nagyi.
-Nem, nincs. Semmi sincs rendbe.-mondtam őszintén, mert tudtam, hogy benne megbízhatok, neki elmondhatok mindent, és tudom, hogy szívesen meghallgat.
-Mi a gond?-kérdezte. Én meg elmeséltem az egész Erickhez kapcsolódó sztorit.
-Kicsim, ha az a fiú tényleg szeret megmondja azt előbb-utóbb.
-De mi van ha nem?
-Ezt meg kell beszélnetek. És ha õ nem akarja, akkor hagyd, nem ér ennyit az egész.
-Rendben, megpróbálom. És nagyon köszönöm.
-Igazán nincs mit.-mondta, majd felállt és kiment.
Ezután tanultam és csak ültem az szobámba, elmerülve a gondolataimba...
-A nyári szünet elejéig.-mondta nagyapa.
-Juj, de jó.-és igen, végre, mióta vártam már, hogy itt legyenek. Aztán tovább beszélgettünk. Egyszer csak ránéztem a fali órára, ami fél nyolcat mutatott.
-Nekünk suliba kell mennünk.- mondtam, erre Pau és Martin elszaladt öltözni. Én is elindultam, de anyu utánam szólt.
-Iskolába ugy-e! Úgy mint péntek reggel?- kérdezte anyu, mire én lefagytam. Tudja! Tudja, hogy ellógtam elsõ óráról. Nem tutam válaszolni. Közbe Martin szaladt le a lépcsõn.
-Mi a baj törpe? Miért nem vagy még kész?
-Anyu tudja, hogy pénteken nem voltam elõ órán.- suttogtam, de pechemre anyu meghallotta.
-Még jó, hogy tudom! És ezek szerint te is tudod?-kérdezte anyu idegesen.
-Igen, miattam lógott, elkellett intéznem valamit, és magammal hívtam.
-Szóval így, tanítsd csak a jóra.-mondta, és ha jól sejtettem ez már csak Martinnak szólt, így felszaladtam öltözni. Mire lejöttem már nyugi volt. Apu elvitt a suliba.
Már mindeki a helyén volt, kivéve Leot.
-Sziasztok. Hól van Leo?-kérdeztem.
-Mit érdekel az téged?- kérdezte Erick flegmán. Hogy mi van? Mi van vele?
-Jön, csak elaludt.-mondta Viki, de nem tudtam rá figyelni. Az kavargott a fejemben amit Erick mondott. Jaj. Két perccel csengetés elõtt megjött Leo is.
-Nocsak megérkezett Leo barárunk is, gyere Chiara már nagyon vár.-mi baja van ennek? Mit ivott? Hogy képzeli?
Leo csodálkozva a helyére ült. Én meg megakartam kérdezni Ericket, hogy mi a baja, de amikor hátra fordultam bejött a földrajz tanár, így vissza fordultam. Nem bírtam az órára figyelni. Folyton Erick szavai jártak az eszembe! Mi baja van? Nem értem, de annyira idegesít. Mikor kicsöngettek szó nélkül kirohantam a terembõl, még a tanár elõtt, és berohantam a mosdóba. A csajok helybõl utánam jöttek.
-Mi a baj?-kérdezték kórusba.
-Erick, Erick a baj! Nem tudom most miért viselkedik így, pedig tegnap a bulin egész rendes volt. Mi baja lehet velem?-kérdeztem felháborodottan.
-Lehet, hogy nem is veled van a baja!-mondta Elz.
-Igaz lehet, hogy Leoval van baja.-mondta Hope.
-Nem Leoval nem lehet baja.-mondta Viki. Ekkor kinyílt az ajtó és Réka lépett be rajta.
-Bocsánat, nem akarok zavarni, csak kezet mosok.-mondta zavartan.
-Dehogy zavarsz.-szólt hozzá Nessa-nyugodtan maradhatsz.
-És mi van, ha féltékeny?-kérdezte Hope.
-Ki féltékeny?-fülelt Réka.
-Erick.-mondta Nessa.-Tudod a mi kis Chiara barátnõnk totál bele van zugva, és nem érti, hogy Erick most miért viselkedik így vele.-avatta be Rékát.
-Na köszi.-mondtam dühösen.
-Nyugi, már rég rájöttem, hogy tetszik neked Erick.-mondta Réka, mire én telejesen ledöbbentem.-Igen, és az is tuti, hogy Erick féltékeny, méghozzá Leora. Még azt hiszi, hogy ti jártok...Lehet, hogy Chad és én csendesek vagyuk, de azért mi is látunk és hallunk is.-mondta.
-Tessék?-ennyit tudtam kimondani.
-Igen tuti, hogy Erick is beléd van bolondulva.
-Aha persze, akkor ezért jött össze Nicollal, és ezért kelleti magát Tamarának a c-bõl.
-Azt csak azért csinálja, hogy idegesítsen.
-Nem, nem érdekel, elfogom feleljteni õt.-jelentettem ki.-Neked meg köszönöm.-fordultam Réka felé.
-Ugyan már, semmiség.-mondta Réka és elindult kifelé.
-Most meg hová mész?-szöltam utána.
-Ki. Én csak kezet mosni jöttem.
-Nehogy már kimenj.-mondta Elz.
-Te mostmár közénk tartozól.-mondta Nessa.
-Úgyvan.-helyeselünk egyszerre.
-Tényleg?-kérdezte meglepetten.
-Persze.-mondtuk. Cipõ kopogást hallottunk, igy betömörültünk két wc-be. Én, Hope és Réka egybe, Elz, Nessa és Viki egy másikba.
-Tudjátok mit vettem észre?-kérdezte egy nyávogós hang. Egybõl felismertem, hogy Rita az.
-Mit?-kérdezte tõle a megszokott mogorva hangján Lin.
-Azt, hogy Réka egyre többet log Chiriékkel.-Chiri? Mi az, hogy Chiri? Én Chiara vagyok. Legrosszab esetben is Kíra.
-És akkor mi van?-kérdezte Nicole.-Felõlem aztán az egész világ lóghat velük. Engem egyedül csak Erick érdekel, és õt soha nem engedem. Tegnap délelõtt is sms-eztünk, de kettõ felé mennie kellett. Azt mondta, hogy egy számára fontos személynek vesz ajándékot. Biztos az anyukájának vett valamit.-nevetgéltek.-De kit érdekel? Erick az enyém és az is lesz.-mondta és netgélve kicsörtettek.
-A bestiák.-szólalt meg Hope.
-Szereti Ericket.-mondtam szomorúan.-Én meg nem fogok az útjába állni.
-Szereti, na persze. Te is szereted és nem tudhatjuk Erick kit választana.-mondta Elz.
-Jó, nem érdekel. Lemondok róla, legyenek boldogok.
-Chiara, te nem vagy jól, harcolnod kell Erickért.
-Ezt könnyű mondani, de hogy csináljam?
-Csak légy önmagad.
-Oké, de menjünk, mindjárt csengetnek.
Bementünk. Majd az orák hamar elteltek Erickel nem beszéltem, mert õ szüneteken kint volt én meg bent.
Utolsó óra után immáron hatan vonultunk ki a suliból. Réka is velünk volt. Chad meg Leoval állt a suli elõtt. Elz oda ment Tomihoz. Nessa meg Danihoz. Chad és Leo is csatlakozott hozzánk. Ott áltunk, csatlakozott hozzánk még Carl is. Egy idõ után meguntam ott állni.
-Én megyek.-mondtam, de csak hallkan, mivel látható volt, hogy mindenki jól elvan. El is jöttem. Azt hittem, hogy észre sem vették, de egy valaki még is észre vette.
-Chiara.-szólt utánam egy határozott hang, mire hátranéztem.
-Igen?-kérdeztem, miután Erick utól ért. (Igen észrevette, hogy eljöttem). A szivem úgy kalapált, hogy azt hittem kiugrik a helyébõl. Annyira jó érzés volt.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.-mondtam, de nagyot hazudtam. Hisz baj volt. Minden baj volt.
-Na persze akkor úgy kérdzem, hogy mi bánt?
-Semmi.-ismételtem meg.
-Aha, persze, jó.-mondta és tovább mentünk.
-Most kit akarsz becsapni? Engem? Magadat? Vagy mindenki mást?
-Mi van? Én senkit nem csapok be!
-Ja, persze. De azt probálod. Magadat nem tudod becsapni, mert te, te vagy. Másokat be tudsz csapni, azzal, hogy „semmi baj sincs” mert mások nem ismernek-mondta és szünetet tartott.
-És veled mi van? Te ismersz?-kérdeztem bátortalan hangon.
-Azt hiszem igen.-felelte. Igen? Mi az, hogy igen? Ő nem ismer enegem!
-Tényleg ismersz? Biztos vagy benne? Ezt hiszed?-kérdeztem már kicsit eszelõsen.-Hát rosszul hiszed, mert nagyon nem ismersz. Ha ismernél tudnád mi a bajom. És, hogy mi bánt. Azt mondom semmi. Mégis MINDEN. És tudod mi az a minden?-kérdeztem és egy pillanatra elbizonyodtam, de erõt vettem magamon és folytattam.-Te vagy a minden.-Erick tátott szájjal (!!) bámúlt rám.- Látod? Azt mondta, hogy ismersz. Na tessék, kiderült, hogy mégsem!- mondtam és elszaladtam, otthagyva őt. Hazáig rohatnam. Becsaptam az ajtót és felszaladtam a szobámba. Hirtelen egy dühös érzés fogott el. Nagyon mérges voltam. Nem tudom miért, de teljesen kiborúltam. Kezd elegem lenni. Talán mégis jobb lett volna elköltözni. Nem tudom. Ez annyira rossz érzés. Miközben ezen töprengtem valaki kopogott.
-Gyere, nyitva van.-szóltam.
-Szia kicsim, minden rendben?-kérdezte nagyi.
-Nem, nincs. Semmi sincs rendbe.-mondtam őszintén, mert tudtam, hogy benne megbízhatok, neki elmondhatok mindent, és tudom, hogy szívesen meghallgat.
-Mi a gond?-kérdezte. Én meg elmeséltem az egész Erickhez kapcsolódó sztorit.
-Kicsim, ha az a fiú tényleg szeret megmondja azt előbb-utóbb.
-De mi van ha nem?
-Ezt meg kell beszélnetek. És ha õ nem akarja, akkor hagyd, nem ér ennyit az egész.
-Rendben, megpróbálom. És nagyon köszönöm.
-Igazán nincs mit.-mondta, majd felállt és kiment.
Ezután tanultam és csak ültem az szobámba, elmerülve a gondolataimba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése