Február 9. Kedd
Hát őszintén nem tudom, hogy a mai napom a fura nap/második felvonás volt-e vagy mi de... Kezdem az elejéről. Reggel boldogan tele energiával keltem, és még azt is hamar megkaptam, hogy mit vegyek fel. Fura xD. Elkészültem, és végre nem csengetésre estem be a suliba.
Kint beszélgettem a lányokkal, míg be nem csengettek. Akkor bementünk. Az utolsó padban két hely üres volt. Loe-é és Erick-é.
-Hol van Erick.-kérdeztem Tomitól, mert o volt a legközelebb aki szerintem tudja.
-Ja, ma nem jön suliba.
-Azt észrevettem.-mondtam kissebb mosollyal az arcomon.-Na és Leo?
-Hazament.
-Haza? Hova haza?
-Haza, Magyar országra??-kérdeztem, mert egyáltalán nem értettem miről van szó.
-Igen. A szülei családi problémákra hivatkozva egy hétig kiíratták, majd csak jövő héten jön suliba.
-Ja oké, értem. Érdekes.
Az órák hamar elteltek. Általába az egészen leckét vettünk meg ilyenek. Mára nem terveztem semmi programot. Miután hazaértem leírtam a leckéimet, kicsit tanultam is, majd neteztem. Nem tudom miért igazából semmihez nem volt kedvem. Fél hat felé egyszer csak megcsörrent a telefonom. Nagyon meglepődtem, ugyanis Erick volt az.
-Igen.-szóltam bele, olyan hangon, hogy még én is meglepődtem.
-Szia, csak azért hívlak, hogy áttudnál-e jönni lecke mutatni?-ezen nagyon meglepődtem. Ericknek leckét mutatni? Úgysem tanulja meg! De miért pont én? Hisz sokan vagyunk az osztályba, és ott a haverjai meg minden. Á mindegy, átmegyek, persze, hogy átmegyek.
-Persze, de csak 10 perc múlva, mert előtte van egy kis dolgom.
-Ha dolgod van, akkor maradhat, majd mástól megkérdezem.
-Nem, megyek, nem olyan sürgős ez. Hatra ott leszek.
-Oké, előre is köszi.
-Nincs mit.-mondtam és leraktam. Dehogy volt dolgom, hisz addig is csak lustálkodtam, de ha Erickhez megyek annak megkell adni a módját. Gyorsan átoltöltöztem, és vagy 50-szer megnéztem magam a tükörbe, mielőtt elindultam.
10 percnyi séta után Erick-ék háza előtt álltam. Mielőtt becsöngettem volna ránéztem az órámra ami 5:57 et mutatott. Elégedett mosollyal nyomtam meg a csengőt. Erick bátyja nyitott ajtót, és amint kinyitotta el is ment, még köszönni sem tudtam, csak annyit kiáltott, hogy Erick. Beléptem és becsuktam az ajtót. A következő pillanatban Erick jött le az emeletről.
-Szia-köszönt, majd elkérte a kabátom, hogy felakassza.
-Miért nem jöttél ma suliba?-kérdetem, miközben felfele mentünk a szobájába(!).
-Ja, nem volt, kedvem.- mondta lazán, majd kinyitotta az ajtaját és előre engedett. A szobája eléggé jól nézett ki, hogy is mondjam olyan Erickes. Persze nem volt annyira *-* mint Erick de na:DD
-Ülj le, hozok valami innivalót.-szolt és mér ki is ment a szobából. Leültem az egyik fotelbe és vártam. Erick két pohárral egy kancsó gyűlölcslével és egy tálca keksszel tért vissza, majd leült a másik fotelbe.
-Akkor a leckék.-kezdtem és elővettem néhány füzetem. Odaadtam Ericknek aki elkezdte másolni. Én közbe beleittam az üdítőmbe és a fotelben hátra dőlve nézelődtem. Erick a leckét másolta. Így ment ez kb. 10 percig. Aztán Erick abbahagyta az írást és rám nézett. Nem értettem, hogy mi van, most miért nem ír!? De õ csak nézett. A szemembe nézett, majd a kissé olyan 'nem' mozdulattal megrázta a fejét, majd egy 'ah mindegy' sóhajtással lerakta a tollát.
-Miért nem írod tovább?
-Nincs kedvem.-válaszolta egyszeüen. Majd õ is hátradőlt a foteljében. Így ültünk kb. 5 percet, majd minden bátorságomat összeszedve megszólaltam.
-Akkor én megyek.-mert ugyebár felesleges lett volna ott maradnom.
-Nem, maradj még.-mondta Erick, mire nagyon meglepődtem. Azt akarja, hogy maradjak...wow.
-Oké.-mondtam, majd ismét hátradőltem a fotelba.
-Ha csak a szüleid utaznának el, és te itt maradhatnál....örülnél neki?-kérdezte. És akkor puff...megint történt valami, először is: mi az, hogy itt hagynak? Másodszor: Ericket érdekli az, hogy elköltözöm? Harmadszor meg: MI VAN? Nem értettem semmit, de összeszedtem magam és válaszoltam.
-Nem tudom, örülnék, ha maradhatnék, de anyuék nélkül nem lenne jó.-válaszoltam, majd egy kis határ szünetet tartottam- Igen, nagyon szeretnék maradni, semmi kedvem nincs elköltözni.-törtem ki sírásba, mit sírásba, rendesen zokogtam már. Erick felállt, oda jött hozzám és megölelt(!).
-Nyugi, lesz valahogy.- mondta, és máris jobban éreztem magam.
-Gyere, ha haza akarsz menni, most már mehetsz, de persze ha akarsz maradhatsz is.
-Nem, inkább mennék.
-Oké. Összeszedtem a cuccaim, majd lementünk. Felvettem a kabátom, majd Erickhez fordultam
-Holnap már jössz úgy-e?
-Persze.
-Oké, akkor szia.-mondtam és már indultam volna, ha ne állítson meg.
-Várj, hazakísérlek.
-Oké.-egyeztem bele. És tényleg hazakísért, az úton nem beszélgettünk, csak jöttünk. De nekem mindennél többet jelentett, hogy ott van velem.<3 <3.
Miután megköszöntem, hogy hazakísért elköszöntem tőle és bejöttem a házba. Feljöttem a szobámba, és elgondolkodtam. Hogy van az, hogy Erick juttatja eszembe, hogy elköltözöm, és, hogy-hogy ez őt érdekli is. Fura dolgok ezek, nagyon furák.
-Szia-köszönt, majd elkérte a kabátom, hogy felakassza.
-Miért nem jöttél ma suliba?-kérdetem, miközben felfele mentünk a szobájába(!).
-Ja, nem volt, kedvem.- mondta lazán, majd kinyitotta az ajtaját és előre engedett. A szobája eléggé jól nézett ki, hogy is mondjam olyan Erickes. Persze nem volt annyira *-* mint Erick de na:DD
-Ülj le, hozok valami innivalót.-szolt és mér ki is ment a szobából. Leültem az egyik fotelbe és vártam. Erick két pohárral egy kancsó gyűlölcslével és egy tálca keksszel tért vissza, majd leült a másik fotelbe.
-Akkor a leckék.-kezdtem és elővettem néhány füzetem. Odaadtam Ericknek aki elkezdte másolni. Én közbe beleittam az üdítőmbe és a fotelben hátra dőlve nézelődtem. Erick a leckét másolta. Így ment ez kb. 10 percig. Aztán Erick abbahagyta az írást és rám nézett. Nem értettem, hogy mi van, most miért nem ír!? De õ csak nézett. A szemembe nézett, majd a kissé olyan 'nem' mozdulattal megrázta a fejét, majd egy 'ah mindegy' sóhajtással lerakta a tollát.
-Miért nem írod tovább?
-Nincs kedvem.-válaszolta egyszeüen. Majd õ is hátradőlt a foteljében. Így ültünk kb. 5 percet, majd minden bátorságomat összeszedve megszólaltam.
-Akkor én megyek.-mert ugyebár felesleges lett volna ott maradnom.
-Nem, maradj még.-mondta Erick, mire nagyon meglepődtem. Azt akarja, hogy maradjak...wow.
-Oké.-mondtam, majd ismét hátradőltem a fotelba.
-Ha csak a szüleid utaznának el, és te itt maradhatnál....örülnél neki?-kérdezte. És akkor puff...megint történt valami, először is: mi az, hogy itt hagynak? Másodszor: Ericket érdekli az, hogy elköltözöm? Harmadszor meg: MI VAN? Nem értettem semmit, de összeszedtem magam és válaszoltam.
-Nem tudom, örülnék, ha maradhatnék, de anyuék nélkül nem lenne jó.-válaszoltam, majd egy kis határ szünetet tartottam- Igen, nagyon szeretnék maradni, semmi kedvem nincs elköltözni.-törtem ki sírásba, mit sírásba, rendesen zokogtam már. Erick felállt, oda jött hozzám és megölelt(!).
-Nyugi, lesz valahogy.- mondta, és máris jobban éreztem magam.
-Gyere, ha haza akarsz menni, most már mehetsz, de persze ha akarsz maradhatsz is.
-Nem, inkább mennék.
-Oké. Összeszedtem a cuccaim, majd lementünk. Felvettem a kabátom, majd Erickhez fordultam
-Holnap már jössz úgy-e?
-Persze.
-Oké, akkor szia.-mondtam és már indultam volna, ha ne állítson meg.
-Várj, hazakísérlek.
-Oké.-egyeztem bele. És tényleg hazakísért, az úton nem beszélgettünk, csak jöttünk. De nekem mindennél többet jelentett, hogy ott van velem.<3 <3.
Miután megköszöntem, hogy hazakísért elköszöntem tőle és bejöttem a házba. Feljöttem a szobámba, és elgondolkodtam. Hogy van az, hogy Erick juttatja eszembe, hogy elköltözöm, és, hogy-hogy ez őt érdekli is. Fura dolgok ezek, nagyon furák.
