Június 1. Kedd.
Minden bonyolúlt. Egész éjjel sírtam és gondolkoztam. Nem tudom mi lesz, ha nagyiéknál nyaralok. Vagyis tudom egész nyáron távol leszek Ericktõl és a többiektõl.
Furcsa, de az egész éjjelen át tartó gondolkodás után megnyugodtam és nem is vagyok már annyira megrémûlve attól, hogy Ericket itt haggyam. Nem tudom mi van velem.
Ma reggel korán felébredtem, és annak ellenére, hogy nagyon keveset aludtam mégis tele voltam energiával. Erick a kapunk elõtt várt és nyugodtan sétálva mentünk az iskola felé. Egyszerû napom volt, Erickkel átbeszéltünk mindent, és nemsokára indulok nagyiékhoz, Erick nélkül. Ragaszkodásik szeretem õt, és õ is így érez irántam. Pont ezért lesz jó ez így!
~VÉGE~
/Szerintem mára már senki sem olvassa ezt a blogot! Meg is értem :) Muszáj volt befejezzem, mivel nem szeretek semmit sem félbe hagyni. Valójában, már azt sem tudom, hogy mi volt az elõzõ részben, de nem is baj! Köszönet azoknak, akik miatt érdemes volt írni, :) és bocsánat kérés is egyben :D/ *Rea..:)
