20.Jól vagyok.

Május 24. Hétfõ.

 /Beszeretném 'mutatni' az új blogomat. Egészen más fajta történet, mint ez. Már fent van a szereplõk listája és egy kis leírás róla. Kukkantsatok be. IDE. 

Remélem lesz majd néhány olvasója.:D Azt hiszem ennyi lenne. Puszii.xxR.

U.i. És ne felejtsetek el KOMMENTELNI.:D

U.u.i. Szerintem észre vettétek, hogy körülbelül egy hete van zene:D Nos mindenkinek más az ízlése. Ezért szeretném, ha ez alá a bejegyzés alá kommentbe linkelnétek vagy írnátok olyan zene címet, amit ti szeretnétek hallgatni  a blogom olvasása közbe. Mindenkiét berakom, aki egyszer kommentel. :) Elõre is köszönöm.:)

 Az a láhúzott rész egy bejegyzés volt:D ami törõlve lett:D de ami bennevan az továbbra is él:D tehét lehet kommentbe 'zenét kérni'. És pls kommenteljetek:D a kommentek alapján jön majd az új rész:) Amúgy ITT!!. a másik blogom:D Röviden ennyi:D Jó olvasást.:)xx.R./



A hétvégét otthon töltöttem. A családommal. A nagyiék még mindig itt vannak. Sokat beszélgettünk és jól éreztük a magunkat. A csajoknak szóltam, hogy nem leszek elérhetõ egész hétvégén. Kikapcsoltam a telefonom és nem léptem be sem Twitterre, sem Facebookra, sem sehová.
 Ma reggel kicsit nyûgösen ébredtem. Nem tudom miért..Amúgy ezt kezdem megszokni, mert tegnap és tegnap elõtt is így ébredtem. Most már igazán nyárias az idõ, így nem öltöztem túlságosan fel. Anya tanácsára egy ruhát vettem fel. Ami szerinte nagyon illik hozzám. Hamar elkészültem és az én drága bátyókámmal együtt elindultam a suli felé. Fél úton eszembe jutott a telefonom, ami már két napja nem volt bekapcsolva. Mikor bekapcsoltam kicsit meglepõdtem. Tizenhét nem fogadott hívás és nyolc üzenet. A hívások mind Ericktõl voltak, ahogy az üzenetek is.
Erick1:Jól vagy?
Erick2:Hívtalak, kivagy kapcsolva.
Erick3:Beszélnünk kell.
Erick4:Chiara, kérlek vedd fel.
Erick5:Szeretlek.
Erick6:Hívj vissza.
Erick7:Ne haragudj, jelntkezz pls.
Erick8:Holnap beszélünk.xx.
 Az utolsót tegnap este küldte. És utoljára ma reggel hívott. Jaj. Nem akarok vele találkozni, sem beszélni, még nehezebb lenne ez az egész. Akaratlanul is elkezdtek potyogni a könnyeim. Szerencsétlenségemre Martin észrevette,
-Mi a baj törpe?-kérdezte miközben mind a ketten megálltunk.
-Erick.-mondtam, még mindig sírva.-De jól vagyok!-jelentettem ki és letöröltem a könnyeim.
-Minden rendben lesz.-mondta, majd megölelt.-Beszélek én a fejével.
-Köszi, de nem kell.-toltam el magamtól.-Megpróbálom egyedül megoldani.-Martin beleegyezett, majd tovább mentünk.
 Az iskolához érve Martin odament a haverjaihoz. Én pedig elindultam befelé. Próbáltam úgy bemenni, hogy a Leoval és Tomival társalgó Erick ne vegyen észre. Pechemre nem sikerült.
-Chiara.-szólt utánam Erick. Meg álltam. Nem tudom miért, de megálltam.-Szia. Csinos vagy.-mondta mosolyogva, mikor utol ért. Még most is olyan aranyos mint volt. Jaj.
-Köszönöm.-mondtam és elindultam befelé. Erick utánam jött.
-Jól vagy?-érdeklõdött.
-Persze, hogy jól vagyok.-erõltettem egy mosolyt az arcomra, majd beléptem az osztályba. 
 Erick szerintem észrevette, hogy még neheztelek rá így hagyta az egészet. Szeretem, de kicsit nehéz ezt mind feldolgozni. Most már beláttam, hogy nem õ volt a hibás. Nem õ kezdeményezte a csókot, de még...idõ kell. Nem tudom miért, vagy minek, de idõ kell.
-Végre itt vagy.-mondta Hope, majd a karomnál fogva a wc-ig rángatott. Elz, Nessa, Viki és Réka is jött velünk.
-Mit akartok? Hope mit csinálsz?-kérdeztem, mivel Hope éppen a wc ajtókat rúgta be.
-Csak meg kell gyõzõdnöm arról, hogy nincs itt bent senki.-mondta. Mostanság nagyon fura.
-De miért?
-Csak mert van egy kikúrt jó ötletem.-mondta mire leesett az állam. Ezzel meg mi történt?
-Hogy milyen?-kérdeztem döbbenten.
-Na, egy nagyon jó ötletem.-mondta.-Szóval Nicolenak szenvednie kell.-mosolygott.
-Jól vagy?-kérdezte Elz, majd megnézte nincs-e lázza.
-Igen, csak nem fer mit Chiarával tett. Bünhõdnie kell.-mondta, mire mind felnevettünk.-Elõször is.-kutatott a táskájában.-Van egy kis kechupom. A piros kis szék párnáján aligha fog látszani, de a hófehér nadrágján inkább.-kuncogott. Ennek elment az esze, de igazából tetszett az ötlet.
-Jó ötlet.-kezdte Viki.-De mégis mikor akarod rárakni, már bent van az osztályban.
-Majd elsõ szüneten.-és ekkor csengettek.
 Bementünk. Az óra hamar eltelt. Egyetlen gondom az volt, hogy Erick tekintet szinte lyukat fúrt a hátamba. Kissé kellemetlen volt. Kicsengettek. Mindenki kivonult, hisz kint nagyon szép napsütéses idõ volt. Réka az ajtóhoz állt, hogy figyelje nem-e jön valaki. Szerencsénk volt. Sikeresen végigfolytattuk Nicole piros szék párnáját kechuppal. Nem is látszott. Gyorsan mi is lementünk. Senkinek sem tûnt fel, hogy kicsit késõbb mentünk ki. Csengetéskor egész vidáman mentünk be a terembe. Biológia óránk jött. Mindenki leült a helyére. Nicole észre sem vette, hogy mibe ült. A tanárnõ mérgesen jött be. Lecsapta a naplót a katedrára, majd végig nézett az osztályon.
-Mindenki idefigyel, Nicole a táblához.-mondta, a csajokkal alig bírtuk ki, hogy ne nevessük el magunkat.-Most szépen írd fel a múlt órai leckét a táblára, ti meg kövessétek, és szóljatok, ha valamit nem jól ír.-mondta, majd valamit írni kezdett a noteszébe. Nicole teljesen egyenes háttal, felemelt fejjel kivonult a táblához. Vékony lábához hozzátapadt hófehér nadrágja, ami a hátsóján kicsit kechupos volt. Ahogy a többiek ezt észrevették hangos nevetés támadt.
-Abbahagyni!-kiáltott a tanárnõ.-Mi ilyen nevetséges?-kérdezte. Ekkor többen is Nicole felé mutattak. Aki csak állt, majd Tomi felvilágosította.
-Piros a segged.-kiáltotta. Ekkor még jobban kezdtünk kacagni. Nicole meg kiszaladt. A tanárnõ vérben forgó szemekkel indult utána. Közben Rita észrevette, hogy a szék párnán kechup van.
-Ez kechup.-mondta. Mi összenéztünk, a többiek, meg felkacagtak. Rezegni kezdett a zsebem. Elõvettem a telefonom, egy üzenetem volt.
 Erick: Ti voltatok?
 Chiara: Felcsaptál nyomozónak?
 Erick: Dehogy is.
 Chiara: Akkor csak Nicole-t akarod védeni?
 Erick: Nem és ezt te is tudod.
Ekkor bejött a tanárnõ, nem írtam vissza.
-Nicole hazament átöltözni.-mondta, mire kicsöngettek. Hamar eltelt az óra, ahogy a nap további rész is. Nicole is vissza jött. Rita kidobta a párnát, és ahogy észrevettem nem is szólt róla Nicolenak. Nem tudom miért, de így jobb. 
 Utolsó óráról kicsengettek. A csajokkal shoppingólni mentünk volna, de egyszer csak elkezdték nyomkodni a telefonjukat, és bejelentették, hogy ugrott a shoppingolás. Aztán le is léptek. Egyedül indultam haza.
-Chiara.-szólt utánam egy hang.
-Erick.-mondtam, miután megfordultam.
-Szia.-mondta miután odaért.-Beszélnünk kel, ezt már tudod, és most kérlek hallgass végig..
-Sajnálom, de a csajokkal megyek shoppingólni, nincs idõm veled beszélni.-mondtam és elindultam. Erick megfogta a kezem és vissza tartott. A hideg kirázott az érintésétõl.
-Hazudsz.-mondta mosolyogva és közelebb húzott magához. Lassan ellõktem magam.
-Honnan veszed?
-Onnan, hogy én kértem meg õket, hogy hagyjanak téged egyedül, hogy beszélni tudjunk.
-Oké, akkor, ha ugrott  a csajos délutánom, mondd, hallgatlak.-mondtam pimaszul. Nagyon nem szerettem volna így viselkedni vele, de úgy éreztem megérdemli.
 Három teljes órán keresztül Erickel voltam, õ csak beszélt, beszélt és beszélt. A végére már úgy éreztem, hogy letámadom és megcsókolom, csak ne beszéljen tovább. Elérte, hogy teljesen megbocsássak neki és, hogy újra bízzak benne. Érzem és tudom, hogy szeret. De nem járok újra vele. Szívem szerint ezt tenném, de még nem. Ezt Erick is megértette, és mondta, hogy õ semmit nem sürget.
 Miután hazaértem megcsináltam a leckéimet és beléptem skype-ra. A csajok már várták, hogy meséljek. El is meséltem nekik mindent. Szerintük nagyon 'ari', hogy Erick annyira 'visszakar' kapni engem. És nem értettek egyet azzal, hogy nem járunk. Igaz, hogy ezzel még én sem értek egyet, de ez van. És azt sem tudom, hogy mire várok...de várok.