11.Szülinap.

Március 7. Vasárnap.

Péntek este a csajok nálunk aludtak. Ezt alig tudtam kipihenni. De ma már ez nem lényeg, ugyanis ma van a szülinapom.. Nagyon jó nap volt ez a mai.

Reggel fáradtan ébredtem, mégis boldogan. Lementem és megreggeliztem. Akartam vissza menni a szobámba, mikor észrevettem, hogy senki sincs otthon. Meglepődtem, és gyorsan elkezdtem kutatni a tortám és az ajándékom után. Rosszul esett, mivel se torta se ajándék. Mi van? Ezek elfelejtették, hogy ma van a szülinapom? Jaj.
Felmentem a szobámba, majd felöltöztem. Nem volt mit csináljak, így beléptem Facebookra. Megköszöntem a szülinapi kívánságokat, majd gondoltam ráírok valakire az osztályból. Legnagyobb meglepődésemre senki nem volt fenn (az osztályból), csak Nicole és az õ hűséges kutyái. Na rájuk nem írok. Fél egy felé aztán valami csörömpölést hallottam lentről, így lementem.
Anya, apa, Martin és Pauline ért haza. Ezek szerint családi program volt, amiből én sikeresen kimaradtam.
Martinnál egy ruha tartó volt, vagyis olyan amibe belerakjál a ruhákat, hogyha szállítják akkor ne porosodjon, meg ilyesmi. Apánál egy doboz. anyánál megy egy zacskó. Indultam feléjük, mikor Pauline szembejött és felhívott a szabályába. Szülinapi jókívánság: semmi..
Nem tudom miért hívott fel, fent meg elmondta, hogy igazából õ sem tudja. Ah. mindegy. Bementem a szobámba és ott ültem (szomorúan) kb. fél háromig. Ekkor megcsörrent a nem túl menő telefonom.
-Igen?- szóltam bele. miután láttam, hogy Hope az.
-Szia mit csinálsz? Nincs kedved átjönni? Unatkozom!- hadarta.
-Szia, nem is tudom-kezdtem, de nem tudtam befejezni mondandómat.
-Jaj, gyere át légyszi- vette könyörgősre.
-Rendben, megkérdezem anyut, majd vissza hívlak.
Letettem a telefont és kiindultam a szobámból, de az ajtónál megtorpantam, mivel anya egy csodaszép ruhával a kezében állt ott. 

-Kicsim azt neked vettem ,egyszerűen megtetszett és tudom, hogy jól fog mutatni rajtad.

A ruha csodaszép volt.

-Hű, köszi anya. Egyébként, meg átmehetek Hope-hoz?-tettem fel a kérdést.          -Végül is miért ne, de csak egy feltétellel.

-Igen? Mi lenne az?

-Az új ruhádba mész, szépen megcsináljuk a hajad és kisminkellek.-mondta anya, mire megrémültem.

-De hát, csak átugrom Hope-hoz.-értetlenkedtem.

-Nem! Csak akkor mehetsz, ha felveszed.

-Oké, akkor szólok Hope-nak, hogy háromra ott vagyok.-mondtam, habár még én is kételkedtem ebben az egészben. Aztán elővettem a telefonom és felhívtam Hope-ot. Közben anyu sürgött-forgott körülöttem. Három előtt tíz perccel kész is voltam, ekkor Pauline bejött egy dobozzal a kezében és felém nyújtotta.
-Ez mi?-kérdeztem mielőtt kibontottam volna.
-Jaj, ez egy cipő Paulinnak nagyon megtetszett, de mivel csak a te méretedben volt, így megvettük neked.-kibontottam a dobozt és egy fekete platformos cipő volt benne. Szerintem bazi nagy sarokkal.
-Hú, köszönöm, de szerintem én ebbe megmozdulni sem tudok, nem, hogy járni. - mondtam, majd felpróbáltam. Nagyon kényelmes volt, és csodával határos módon még el is tudtam indulni benne. 
-Gyere apád átvisz Hopeékhoz.
Lementem, mire apa és Martin "húúú"-zni kezdtek. Semmi "boldog szülinapot" vagy "Isten éltessen", csak húúú"-ztak.
-De csinos itt valaki.-mondta Martin, mire kissé elpirultam.
-Köszi. - Apu elvitt Hopeékhoz. Kitett a házuk előtt, én meg az ajtóhoz tipegtem, és bekopogtam. Hope anyukája nyitott ajtót.
-Szia Chiara, de csinos vagy, gyere be.-mondta kedvesen.
-Csókolom, köszönöm, Hopehoz jöttem.
-De hát Hope nincs itthon, azt mondta átmegy hozzád.
-Ez furcsa. Azt mondta, hogy jöjjek át, mert unatkozik, de ha nincs itthon megyek is.
-Ne, maradj, gyere be, biztosan mindjárt haza ér.
Bementem és levettem a kabátomat.
-Menj be a nappaliba, mindjárt jövök. 
Így is tettem, de a nappali teljesen sötét volt. Leültem az egyik fotelbe. Aztán majdnem szív rohamot kaptam. Mivel a villany felkapcsólódott én meg megláttam az osztálytársalmat, akik azt kiáltozták, hogy "Boldog szülinapot." 
-Köszönöm-mondtam teljesen ledöbbenve, szóval nem felejtették el.
-Ez itt a tied.-szaladt hozzám Hope és egy fotó albumot adott át nekem, amelyen azt írta, hogy BFF.♥. Kinyitottam és volt benne pár kép rólunk, meg a csajokról.-Tovább te folytasd.-mondta.
-Juj, köszi.-mondtam teljesen meghatódva. Aztán Viki lépett elém, akitől egy karkötőt kaptam, a nevem kezdõbetüjével. Nessától sálat kaptam, Elztõl meg fülbevalókat. Rékától és Chadtõl egy fénykép tartót. Tomitól egy rózsaszín(!!) haj pántot.
Danitól egy távcsövet azzal az üzenettel, hogy "Ha észre vennéd neked is jobb lenne.:)xx.D" Na ezt nem értettem, hogy miért írta. Mindegy. Ericktõl egy nyakláncot kaptam Chiara névvel. Alapból, merthogy Ericktõl kaptam nagyon örültem neki, és még azért is, mert, már nagyon régóta szeretnék egy ilyet. Erick meg, jobban nézett ki mint általában. Pedig általában "nagyon-nagyon jól, meg menőn" néz ki. Most még a szeme is nagyon csillogott. Annyira, de annyira szeretem...
Leo maradt utoljára. Tőle is egy nyakláncot kaptam, ami egy szív csüngött. Nagyon tetszett.
A meglepetés bulim nagyon jól sikerült.
Fél hét körül aztán megcsörrent a telefonom.Anya volt az. Azért hívott, hogy mindjárt értem jön. Elköszöntem a többiektől, majd Leo segített kivinni az ajándékaimat, mire kiértünk anya is megérkezett. Így gyorsan beszálltam a kocsiba.
-Miért kellett eljönnöm?
-Mert megyünk valahová.
-Oké.-mondtam és csendben utaztam tovább, mert kissé haragudtam anyára, mivel még fel sem köszöntött. Legközelebb egy étterem előtt álltunk meg.
-Gyere már be.-monda anyu.
Be is mentem és nagyon meglepődtem. Egy nagy asztal volt a terem közepén. Apa, Martin és Pauline is ott ült. Ez még semmi. Ugyanis négy további személy ült az asztalnál. Nagyiék voltak. Meghatottan odaszaladtam (?) hozzájuk, mire mind "Boldog Szülinapot" kívántak. Leültem, majd megvacsoráztunk, majd kilencig beszélgettünk.
-Kicsim, most pedig megkapod az ajándékod, amit mind közösen vettünk neked.
-De hát, már kaptam a ruhát, meg a cipőt, és ezt az egészet.-hadartam.
-Igen, de még ez is a tiéd.-mondta apa és egy
dobozt nyújtott felém. Kibontottam, egy telefon volt benne. Telefon? IPhone. Wow.
-Köszönöm.-ugrottam apa nyakába, végre lecserélhetem a régi telefonom. Haha.
Hát végül is a szülinapom, amit "mindenki elfelejtett", vagyis mégsem, nagyon jó volt. Nem csak az ajándékok miatt, hanem azért, mert ennyien gondoltak rám, és persze azért, mert a nagyszüleim (mindkét pár!!) ideutazott Magyar országról értem!
Nagyon szeretem őket!<3