10.Ezilyen.

Március 5. Péntek.

Reggel kicsit fáradtan ébredtem, mivel az éjjel fél kettő fele aludtam el. Mielőtt felöltöztem volna kimentem az ajtó elé. Na jó.:D Lehet, hogy fura lehettem reggel 7-kor pizsamában, kócos hajjal az ajtó előtt, de...ez van. Kissé hideg volt. Bementem, majd felöltöztem. Lementem reggelizni. Csodával határos módon mindenki itthon volt. Apa, Martin és Pauline az asztalnál ült, anya meg a reggelit hozta. 
-Sziasztok-köszöntem, majd leültem a helyemre.
-Szia-köszöntek vissza.
-Ti, hogy vagytok itthon?-kérdeztem, miközben anyura és apura néztem.
-Az új munka helyünkre csak kilencre kell bemennünk.-közölte anyu, majd elémbe rakta a reggelim.
Megettük a reggelit én meg elmentem fogat mosni, majd felvettem a kabátomat és éppen indulni akartam, mikor anyu utánam szólt.
-Hová mész?-kérdezte mire csodálkozva megfordultam.
-Iskolába-mondtam egyszrûen.
-Várj, elviszlek, csak Pauline legyen kész.
-Oké-mondtam és leültem a kanapéra. Majd megérkezett Pauline is. Indulni akartunk, mikor apu utánunk szól, hogy õ is velünk jön, mivel az õ kocsija szervizben van. De jó. Így Martin és Pauline közé kerültem a hátsó ülésen. Hét percnyi utazás után megálltunk Pauline sulijánál. (Martin és én egy suliba járunk, mivel mi már 9-12. esek vagyunk, de Pauline még 5-8.as így más iskolába jár.) Majd tovább mentünk, sokkal kényelmesebb volt így, hogy ketten ültünk hátul. Négy percen belül megérkeztünk a sulihoz. Elköszöntünk anyuéktól, majd elakartam indulni be az iskolába, de Martin nem mozdult.
-Nem jössz be?-kérdeztem, habár én is láttam ezt.
-Nem-felelte kurtán.
-Oké, én bemegyek, mert öt perc múlva csengenek.-mondtam és elindultam, de Martin megfogta a kezem és megállított.
-Nem jössz velem?-kérdezte, én meg meglepődtem.
-Mi? Hova?
-Lindával találkozom, de második órára visszajövök.
-Nem értem lógsz a suliból Linda miatt? Miért ilyenkor randizzatok? És még engem is magaddal akarsz vinni?
-Jó én csak kérdeztem, ha nem akarsz hát nem jössz.-mondta és elindult.
-Várj már.-kiáltottam utána.-Ha meghívsz akkor jövök, de te mentessz ki, ha majd baj lesz belőle.
-Jól van félős nyuszi.-mondta és vállba lökött. Öt perc gyaloglás után megérkeztünk egy kávézóba.
Linda az egyik asztalnál ült. 
-Sziasztok.-köszönt, majd csókkal üdvözölte a bátyámat. Leültünk és Martin megkérdezte, hogy mit kérünk. Linda kért egy tejeskávét, én meg egy pohár narancslét.

Martin elment, hogy idehozza amit kértünk, én meg    addig ott maradtam Lindával.                                   

-Most nem kellene iskolába lenned?-kérdeztem némi töprengés után.
-Igen, vagyis nem, mert pénteken nincs első órám.
-Ja, oké feleltem kurtán. Linda csak rám mosolygott, majd visszajött Martin is. Sokat beszélgettünk. Linda egész kedves lány.
-Hú, nekem lassan indulnom kell.-nézett az órájára, ekkor én is követtem a példáját. Az óra 8:34-et mutatott.-A sulim a város másik végén van. Busszal is kell negyedóra, hogy odaérjek.
-Oké, mi is megyünk.-mind elindultunk. A busz néhány perc múlva oda is ért. Linda elbúcsúzott Martintól, majd felszállt. Mi meg elindultunk a sulinkhoz. Útközben elővettem az ősrégi csúsztathatós (ciki) telefonomat. Ami le volt halkítva. 

 Nyolc nem fogadott hívásom volt. Kettő Hopetótl, egy Elztõl, négy Nessától és még egy Vikitől is.     

-Mit mondjak a többieknek, ha kérdezik hol voltam?-kérdeztem Martintól, aki végig a telefonját nyomkodta. (BlackBerry z10, neki jó

telefonja van. Mondjuk Paulinnak is jobb telefonja van mint nekem. Samsung Galaxy minije van. Csak nekem van ilyen ratyi telefonom. Mindegy.)

-Te kis kezdő, mond azt, hogy elaludtál.

-Oké-mondtam, majd tovább mentünk. Lassan. Kilenc előtt négy perccel értünk oda. Megálltam a termünk ajtaja előtt és vártam, hogy kicsengessenek. Hamar eltelt az a négy perc, majd kinyílt az ajtó. Földessy lépett ki rajta. Na tessék, még csak ez hiányzott. Elfordítottam a fejem, és szerencsémre nem vette észre, hogy itt vagyok. Beléptem az osztályba és néhány fürkészõ tekintettel néztem szembe.

-Hol voltál?-kérdezte Viki.

-Elaludtam.-mondtam és lepakoltam a helyemre. 

-Kellett neked mozizás, meg sütizés szólalt meg Dani.

-Mi van? Moziba voltál és minket nem is hívtál.?-háborodott fel Hope.

-Én sem akartam menni Paulinnal és Martinnal voltam.

-Jól van gyerekek üljetek le.-szólalt meg a magyartanár nõ, észre sem vettem, hogy bejött. Sőt azt sem, hogy becsengettek. Leültem és kipakoltam a cuccaimat. Jó hangulatban telt a magyar óra, ami ritka:D Amúgy az egész napom jól telt. Sokszor néztem Erickre, és azt vettem észre, hogy õ is rám néz. Sokszor átnéztem a ruhám, meg a hajam is sokszor megigazígazitottam. Semmi fura nem volt velük. Nem tudom miért nézhetett. Nem lényeg. Vagyis az de...:D Kettõkór kijöttünk az osztályból, és Rita, Nicole és Lin kivételével mind megálltunk a suli előtt. Chad és Réka is velünk tartott. Fél háromig beszélgettünk ott, majd Tominak jó ötlete támadt.

-Uljunk be valahova, ne álljunk itt kicsit már unom.

Mindenki beleegyezett, én meg szóltam, hogy először felhívom anyut, hogy hol leszek, vagy, hogy egyáltalán mehetek-e?

-Jaj, ez a telefon-mondtam mérgesen, miközben a táskámban kutattam a telefonom után. Egyszer csak egy kéz nyújtott felém egy telefont. 

-Tessék beszél erről, mert míg a tiédet előkutatod jövő hét lesz.

-Ha-ha nagyon vicces.-mondtam és elvettem a telefont. Felhívtam anyut, aki természetesen elengedett.

-Köszönöm.-adtam vissza a telefont Ericknek *-*. Bementünk arra a helyre, ahol reggel is voltam.

-Nocsak reggel délben itt szépség?-kérdezte egy magas pincér fiú, aki bizonyára reggel látott itt.

A többiek kérdőn néztek rám.

-Nem tudom miről beszél.-mondtam a többieknek, majd leadtuk a rendelést. Én Leo és Erick közt ültem, ami kissé érdekes volt. De nyugodt voltam, mivel Leo mellett ültem, és közben feszengtem is mert a jobb felemen ott ült Erick is. Egy idő után már megszoktam. Fél négy felé megszólalt a Swedish House Mafia - Don't You Worry Child mi meg hallgattuk a zenét. Addig amíg vége nem lett és elõlrõl nem kezdődött, ekkor jöttünk rá, hogy telefon szól, majd arra is rájöttünk, hogy Hope-é. Kivette  a telefonját a táskájából, majd annyit mondott, hogy jövök és kiment. Néhány perc múlva Carllal együtt jött vissza. Leültek. Nem kérdeztünk semmit. Viki elővette a telefonját és körüzit küldött. Hopenak, Nessának, Elznak és nekem. Az üzi csak annyi volt, hogy: 'ma kinél lesz pizsi parti?'. A többiek szerre válaszoltak, hogy náluk nem jó, én meg bólintottam. Fél hétig ültünk ott, majd a fiúk hazakísértek. A kapuba megálltunk. Viki közölte, hogy õ beszalad, mert wc-znie kell.:D

Hope elköszönt Carltól, Nessa-Danitól, és Elz-Tomitól. Én meg csak álltam Leo és Erick közt. Odafordultam Leohoz és adtam neki két puszit az arcára. Közben úgy éreztem, mintha Erick tekintete lyukat fúrna a hátamba. Azért arra nem számítottam, hogy miközben megölelem Leo-t Erick megfog csikizni. De mit mondjak, nem bántam.:D A fiúk elmentek, mi meg be. Felmentünk a szobámba, ahol Viki már a elehelyezkedett. És zenét hallgatott otthon érezte magát. Mivel egész délután ettünk, így nem vacsoráztunk. Vacsora helyett sokkal inkább kíváncsiak voltunk arra, hogy Carl és Hope, hogy békültek ki. Hope épp mesélni akarta, mikor anyu betoppant.

-Lányok, remélem nem baj, ha Pauline is itt marad veletek.

-Nem, dehogy is.-mondtuk szinte egyszerre. Mert annak ellenére, hogy Pauline kisebb és néha idegesítő, pletyózni tud. És általában az ilyen csajos esték erről szólnak. Pauline 'beköltözött' közénk, majd Hope elmesélte, hogy, hogy békültek ki Carllal.

-Úgy történt, hogy egyik nap mikor mentem ki a házból, sétálni készültem, Carlba botlottam, szó szerint. Ugyanis le volt térdelve oda.Egy szál rózsa volt nála, majd bocsánatost kért..

-Iii, ez de romantikus.-mondta Viki. Na erre jót nevettünk. Szeretek velük hülyülni, annyira imádom őket...:D♥.

9/2.Lehet, hogy most már minden jó lesz?

/Ezt a részt részben a barátnõmnek köszönhetem, vagyis a történetet nem, de a begépelést igen:D, Jó olvasást./


......-Oké, akkor menjünk mozizni.-pattantam fel az ágyról. Felhúztam Paulinet a földről, majd lementünk.
-Anya elmehetek Paulinnal a moziba, álitólag valami jó film lesz, 7-kor kezdődik tehát fél 10-re itthon is lennénk - kérleltem anyát.
-Nem is tudom holnap iskola - mondta - én meg elszomorodtam. - De - emelte fel anyu a mutatóujját  -ha Martin hajlandó elmenni veletek, akkor felőlem mehettek. Ekkor mindketten Martinra néztünk aki a nappaliban tévézett. 
-Nem! Kivan zárva! - tiltakozott egyből. 
-Kérlek! Csak most az egyszer. Azt nézünk amit te szeretnél - mondtam kérlelően, és Paulinnal együtt nagyon 'cukin' néztünk rá.
-Jhaj, hogy én mit meg nem teszek az én hugicáimért - mondta Martin sóhajtva. 
-Kösziii - ugrottunk rá.:D 
-Menjetek készülni - parancsolt ránk. 
-De még csak fél 6 - mondta Pauline. 
-Igen, de ahogy titeket ismerlek kell vagy egy óra, míg elkészültök. Egyébként, meg anyu - szólt oda Martin anyunak - csak 11-re hozom haza őket! - jelentette ki, anya beleegyezett, és csak annyit mondott, hogy 'Jól van csak el ne hagyd õket'.
-De miért? A film kb. 9-kor véget ér - értetlenkedtem. 
-Majd meglátod, nyomás készülődni.
Negyed hétre el is készültünk. Fél hétkor már a mozi bejáratánál voltunk. Martin megvette a jegyeket, meg vett kaját is. Bementünk a terembe és elfoglaltuk a helyünket. Én ültem középen. Amúgy a filmet végül Martin választotta, úgyhogy Paulinnal 'boldogan' néztük a Szellemhajó-t. Mindegy. Mi inkább végig beszélgettük az egészet, vagyis suttogtuk. Már kevés volt a filmből, kb.10 perc, mikor valami elkezdett potyogni (?) rám. Hátrafordultam, de pont akkor teljes sötétség volt a terembe. Aztán kisebb fény lett, és hopp mit látok. Vagyis kit? Ericket!!!
-Juj, bocsi nem tudtam, hogy te vagy az! - mentegetõzött, majd mosolygott egy nagyot. Jaj, csak ne lenne annyira cuki. *-* 
-Semmi - mondtam, majd lepaltam a vállamról a popcornt.-Amúgy sziasztok.-köszöntem, mivel észrevettem, hogy Erick mellett ott ül Tomi és Dani is.
-Szia-köszöntek kórusba. Előre fordultam, majd Paulinra mosolyogtam, aki mindent értett. A filmnek fél 9 körül vége lett. Kimentünk a teremből.
-Most mit csinálunk 11-ig?-kérdeztem Martint.
-Várunk. Vagyis csak 10-ig, majd beülünk valahova.
-De miért nem most? 10-ig itt fogunk állni?
-Hát lehet - mondta, majd én megfordultam, mivel valaki kopogott (?) a hátamon.
-Igen? - kérdeztem rögtön, majd a szívem a torkomba ugrott, ugyanis Erick volt az.
-Nincs kedved velünk eljönni a sarki cukrászdába?-kérdezte kisebb mosollyal az arcán.
-Ha, ha õkét is hozhatom - mutattam a mellettem álló Paulinra és Martinra - akkor persze.
-Felőlem- mondta Erick aranyosan. De hát hogy is mondhatta volna másképp.:DD
-Elmegyünk velünk?-kérdeztem Martint.
-Oké, úgyis várnunk kéne -mondta.-Menjetek csak, mindjárt jövök, csak egyszer telefonálok egyet.
-Oké - feleltem, majd elindultunk.
Beültünk arra a helyre. Én csak egy üditõt kértem. Beszélgettek a fiuk erről-arról, igazából nem is nagyon figyeltem arra, hogy miről beszélgetnek.
Egyszer csak megérkezett Martin, de nem egyedül jött, volt vele egy lány.
-Sziasztok - szólalt meg. 
-Szia - feleltük kórusban.
-Fiuk nem baj, ha Chiara és Pauline átül hozzánk? - kérdezte Martin.
-Nem dehogy mi úgyis indulni akartunk - mondta Dani és fel is állt.
-Sziasztok - köszöntem, mikor már el is indultak.
-Sziasztok - köszöntek vissza, és a kijárat felé tartottak. A tekintetem végig követte Ericket, míg rám nem kacsintott, mert ugyanis rám kacsintott (!).
Ekkor felfordult(?) a gyomrom szédülni kezdtem, meg minden bajom lett.
-Nos lányok - törte meg a csendet Martin - õ itt a barátnõm - mondta. 
-Még egyszer sziasztok- köszönt kedvesem. - Linda vagyok, Magyaroszágrol jöttem, két éve élek itt Párizsban, és nagyon szeretem a bátyátokat - mondta, de aranyos.:D 
-Szia én Chiara vagyok-mutatkoztam be. - O itt meg Pauline.
Kedves lány. Nagyon jót beszélgettünk. Negyed 12-re értünk haza. Most már fél 1, azt hiszem ideje lenne aludni.:D 

9/1.Lehet, hogy mostmár minden jó lesz?

Március 4. Csütörtök.

Imádom nap.Reggel ismét mosollyal az arcomon ébredtem, és ami a legjobb, hogy anyuék nem gondolják azt rólam, hogy meghibbantam.:D

Kiléptem az ajtón, és hangos mondás ütötte meg a  fülem. Kintebb mentem, és látom, hogy az osztály fele(?) ott áll.

-Sziasztok.-szólaltam meg.-Ti mit kerestek itt?
-Hát az az ötletem támadt, hogy elődbe jövök ma reggel-kezdte Nessa-de mivel Danival szoktam reggelente suliba menni, így az este dobtam és sms-t, hogy ma veled jövök suliba, erre vissza irt, hogy, akkor is jön velünk.
-Igen-folytatta Dani-én meg akkor írtam Tominak, hogy merre leszek, ha kesõbb érek s sulihoz.
-Ja-vette át a szót Tomi-Én meg felhívtam Elz-t, hogy nem jövünk-e veletek.
-És ekkor én-mondta Viki-pont Elzánál voltam, így én is tudtam erről, akkor meg már szóltam Hopenak is. 
-Erick barátunkat meg otthon nem hagytuk volna.-lökte vállba Tomi Ericket, én meg totál levörösödtem, mert tudtam, hogy Tomi azért verte hátba, mert tudja, hogy mennyire bele vagyok esve Erickbe...
-Oké-szólaltam meg némi töprengés után-Szerintem menjünk, mert még a végén elkésünk. Nekem erre a hétre elég volt egy késés, nem akarok többet.-mondtam, majd elindultunk. Nem tudom, hogy ezek egyszerűen kiakarnak csinálni, vagy mi, de úgy intézték, Erickel maradjak leghátul. Az alig két személyes járdán szépen felsorakoztak:
(Tomi-Elz)
(Dani-Nessa)
(Viki-Hope)
(Erick-Chiara [vagyis én]) :D

-Őrülök, hogy végül, nem költöztetek el!-szólalt meg Erick, mire a gyomrom kavarogni kezdett, de nem azért, mert nem reggeliztem, vagy mert túl sokat ettem, vagy ilyesmi, hanem, mert általában, ha nem is beszélünk, csak a közelembe van, már attól szív stoppot kapok, meg ilyenek:D Most mégis szólalt, és azt mondta, hogy örül annak, hogy itt maradtam...
-Ja, én is, nagyon.-hebegtem. 
Az út többi részén csendben sétálva tettük meg.
Mikor beértünk, leültünk a helyünkre, mert már csak 2 perc volt csengetésig. Közbe odaköszöntem Leonak, aki válaszképp csak elmosolyodott.
Az órák nyugisan teltek. Szerencsére nem feleltem semmiből. Utolsó óra után meg hazamentem. Egyedül, de nem baj, útközben zenét hallgattam, ami még jobban feldobta a napomat!
-Sziasztok, megjöttem-köszöntem anyunak és apunak, akik a konyhában voltak.
-Szia kincsem, kérsz ebédet?-kérdezte anyu mosolyogva.
-Nem, köszönöm, inkább felmegyek a szobámba.
-Rendben.-egyezett bele anyu. Elindultam a szobámba, majd fél úton meg álltam, visszaléptem.
-Anyu, beszélhetnénk?
-Persze, menjünk fel a szobádba. Feljöttünk, lepakoltam a táskám az íróasztalom mellé, ezalatt anyu leült az ágyamra, majd én meg az ágyam mellett levő fotelre.
-Miről szeretnél beszélni?- kérdezte.
-Arról, hogy végül is miért nem költöztünk el? Nem mintha elszerettem volna menni innen,de na...
-Azért, mert új munka helyünk van, jobb fizetéssel és állandó lakóhellyel, ami itt van Párizsba.
-Hú, ez nagyon jó, mikor találtátok?
-Még február közepén.-jelentette ki anyu.
-De miért nem mondtátok el?-kérdeztem döbbenten.
-Elmondtuk volna,ha nem lettél volna úgy elfoglalva. Néha a barátnõiddel, mindig az interneten, és az az osztály társad, Lóri, vagy, hogy hívják..nagyon leköttek.
-Leo-javítottam ki.-egyébként Leo a barátom volt.
-Hisz Vannessáék is a barátaid.-mondta anyu.
-Nem, nem olyan barátom. Leoval.. hogy is mondjam...khm, hát khm....jártunk.
-Micsoda döbbent le anyu, hisz nem szokásom ilyesmit csinálni. Vagyis, hogy összejövök egy fiúval, és két hét után szakítok vele. Na jó, nem mintha végig pasiztam volna az eddigi életemet. Mert amúgy egyáltalán nem! Eddig egy 'komoly' barátom volt. Robi. Aki 7. ben jött a régi osztályomba. Körülbelül 7. közepe felé kezdtünk járni. Egészen 8. végéig. Ugyanis akkor elballagtunk a régi iskolánkból, õ meg úgy elballagott, hogy most valahol Kanadában lakik. Közösen megegyeztük, hogy semmi értelme egy táv kapcsolatnak. Így ez lett a vége.....Tudom!:D
Ha valakinek elmondanám az eddigi életem most azt kérdezné, hogy "Dehát három éve Erick tetszik neked! Nem?". DE, igen. Erick, csak õ! De neki közben több barátnõje volt. Robi jó fej volt. Így megpróbáltam vele elfelejteni Ericket, ahogy Leoval is részben ezt akartam elérni. De... hát nem jött össze.
-Nyugi anyu. Megbeszéltem Leoval.
-Én azt megértem, de akkor is!-tiltakozott anyu.
-Minden rendben. Most már szingli vagyok:D, és folytatok az álmodozást Erick után.-Anyu nem válaszolt, felállt és kiindult a szobámból. Közben hallottam, hogy olyasmit motyog, hogy: "Ehj, kamaszok..!" Na igen, ezt is megbeszéltük.
Leírtam a leckéimet. Fél hat körül végeztem, mikor valaki bekopogott az ajtón.
-Igen, nyitva van.-szóltam.
-Szia.-nyitott be Pauline.
-Szia, mit szeretnél?-kérdeztem, talán egy kicsit túl bunkó stílusban.
-Zavarok?-kérdezte.-mert ha zavarok, akkor elmegyek.
-Nem, dehogy zavarsz, gyere csak be.
-Oké-mondta, majd bejött, és leült a földre.-gondoltam, ha van kedved elmehetnénk moziba, és megnézhetnénk valamit.-mondta.
-Oké, akkor menjünk mozizni.-pattantam fel az ágyról. Felhúztam Paulinet a földről, majd lementünk.

8.Változás.

Március 3. Szerda.

Káosz. Egyszruen, csak ennyit tudok mondani az életemről. Január 27. én a szüleim bejelentették, hogy Londonba költözünk. Nagyon elszomorodtam, mert tudtam, hogy már alig másfél hónapig élhetek itt. Ekkor a barátaim mind velem voltak. Később jött az osztályba három új diák. Nicole törtetően elszedte Hope tol Carl-t. Majd elérte mit akart és Erickkel járt. Ezek után én meg Leoval járok aki, szintén új volt az osztályba. Tehát Leoval 23. a óta a pasim. 24.-é meg Erick és Nicole szakítottak. Nem értettem semmit az egészből. De nem is érdekelt, hisz ott volt nekem Leo, akivel szinte egész nap együtt voltam. Anyáék végig nyaggattak, hogy fontos megbeszélnivalónk lenne, de én nem hallgattam meg őket. Mennyire hülye voltam.

Ha meghallgattam volna most nem tartanék ott, ahol tartok. 

Tegnap sétálni voltam Leoval. Miután hazaértem anyáék beszélni hívtak. Most lementem.

-Kicsim, már hetek óta szeretnénk beszélni veled, a költözésről.

-Oké anya még ma össze pakolok, most már felmehetek?

-Nem kicsim, nem kell összepakolj, ugyanis nem költözünk el.

-Mi?-és ekkor éreztem, hogy végem!! Nem megyünk el. Hirtelen nagyon boldog lettem, és egyben szomorú is. Ma reggel Leo a házunk előtt várt, mint az utóbbi néhány napban. Odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de én eltoltam.

-Valami baj van?-kérdezte, és életemben most először láttam a szemében, hogy mit érez. Dühös volt. Megértem, hisz elméletileg a barátnoje vagyok és nem engedtem, hogy megcsókoljon. 

-Igen. Leo, tudod én nem akartam játszani veled, de, igazából, én, csak-mondtam akadozva a szavakat, majd vettem egy mély levegőt és kimondtam.-azért akartam veled járni, hogy megtudjam Erick, hogy reagál.

-Tessék.-döbbent le, na ezen nem csodálkoztam.

-Igen, tudod úgy volt, hogy én és a családom most 8. án kiköltözünk Londonba, és ide többé nem jövünk vissza. Én meg már több mint 3 éve szerelmes vagyok Erickbe, de ezt soha nem mertem bevallani neki. Most meg, hogy ugye elköltöztünk volna, gondoltam megpróbálom veled, először is mert a csajok így tanácsolták, másodszor meg mert úgy tudtam, hogy hamarosan úgyis elköltözök, harmadszor meg mert tetszettél is nekem. Amúgy tegnap anyáék bejelentették, hogy nem költözünk el. És most, hogy nem költözünk el nem tudom mi legyen.-mondtam és a végén elsírtam magam.

Majd olyan történt, amire nem számítottam. Leo megölelt. Nem küldött el melegebb helyekre, nem hagyott ott, nem is  ordított rám. Egyszruen csak megölelt.

-Nyugi, minden rendben lesz. Megértelek, habár rosszul esik tudni, hogy csak kiakartál használni, de nem számit. Azért tetted, mert szereted Ericket. És, ha még ezek után is így érzel, akkor én hagylak. Most már csak rajtad áll, hogy kit választasz. Akárhogy is dönts én itt leszek melletted. Vagy csak haverként vagy úgy mint a barátod.

Megdöbbentem Leo szavaitól, szorosan magamhoz öleltem.

-Köszönöm.-suttogtam, de a hangom erőtlen, és vékony volt.

-Nincs mit, ne köszönd.-mondta, majd eltolt magától.-Menjünk, mert még elkésünk. Mosolyogva indultam el Leo mellett, már nem fogta a kezem, hisz nem járunk. Leoval útközben átbeszéltük ezt az egészet, o pedig megértett. Mondta, hogy hagy időt, hogy eldöntsem mit szeretnék. Én pedig mondtam, hogy nála jobb fiú haverom még soha az életben nem volt. Vette a lapot, tudta, hogy a kapcsolatunknak vége. De szinte semmi sem változik köztünk, ugyanolyan jóba vagyunk. Mosolyogva léptem át a suli ajtaján. Már becsengettek, basszus. Elindultunk a termünk felé. Az ajtónál Leo előreengedett, arra hivatkozva, hogy o udvarias, persze én tudtam, hogy csak azért csinálja, hogy a tanár engem szidjon le előbb. Bekopogtam, majd beléptem.

-Elnézést a késésért.-mondtuk Leoval egyszerre.

-Nocsak, nocsak.-mondta Földesi, pfu de imádom ezt a tanárt.-Leo leül, a kisasszony meg, ha már itt áll a katedra mellett le is felelhet. Leo vigyorogva helyrement, vitte a táskámat is majd lerakta a székre. A tekintetemmel  követtem, majd mikor leült ránéztem a mellette ülő Erickre aki lehajtott fejjel szomorúan(!?) a padját nézte. Lefeleltem, kaptam egy közepest, amit Földesi szerint meg sem érdemeltem volna. Mindegy. Eljött az első szünet. Tudtam, hogy itt az ideje, hogy beszéljek a csajokkal. Mostanában nem igazán beszéltem velük, mivel lefoglalt Leo, és ok is tartották a távolságot, hogy a bucsu, majd  ne legyen annyira fájdalmas.

Most is elindultak 4-en az ajtó felé.

-Csajok, beszélnünk kell. Egyből a lány wc felé vették az irányt, majd bementek.

-Nos csajok az van, hogy szakítottam Leoval, megbeszéltük és továbbra is barátok maradunk.

-Ne már-szólalt meg Nessa.-hisz még van 5 nap a költözésedig, most úgy-e nem akarsz tőlünk is elbucsuzni.-mondta és elsírta magát. Én meg kacagni kezdtem. Ezek meg csak néztek.

-Nem lányok, nem bucsuzom, ugyanis nem költözünk el.-mondtam. A lányok kb.3 percig csak néztek, majd visongva a nyakamba ugrottak.

-Jól van na, mindjárt megfolytotok.

Elengedtek, majd  a szünet hátra levő részében nagyjából mindent átbeszéltünk.

-Egyébként nem tudjátok Ericknek mi a baja, nagyon rossz így látni.

-Amióta szakított Nicollal azóta ilyen.-mondta Hope.

-Igen azóta ilyen, de nem azért, mert szakított Nicollal, egészen más a baja.-mondta Elz.

-Hú, én nem tudom, de ez így nem jó.

Becsengettek, bementünk az osztályba. Leültem a helyemre, majd elővettem a tizoraimat. Anya csokis muffint pakolt vagy 15 öt. Mintha olyan nagy étkű lennék. Mindenki a helyén ült, gondoltam körbe megyek vele, hátha valaki kér. Chaddel és Rékával kezdtem,  csendes páros örömmel vett belőle. Majd odaértem az 'ördögi' hármashoz. Nicole, Lin és Rita éppen valamiről beszéltek, mikor megkérdeztem, hogy kérnek-e? Nicole fagyos tekintettel nézett rám. Nem értettem mi a baja, hisz én semmit nem vétettem neki, legalábbis olyant amiről tudnék is tuti nem.

-Mázlista.-mondta, majd odébb tolta a kezem a padja fölül. Lin és Rita sem vettek, nem baj, több jut nekem:D. A csajok közül naná, hogy mindenki vett. Majd hátraértem az utolsó sorba.

-Muffint?-mosolyogtam rá Leora.

-Naná.-nyúlt bele a zacskóba. Én meg bennebb léptem.

-Kérsz?-kérdeztem Ericktol, aki megint úgy ült mint elozo órán.

-Hogyne,-nyúlt bele lassan  a zacskóba.-Mi ez?-kérdezte úgy mintha nem tudná.-Bucsu süti?

-Nem, dehogy.-nevettem el magam.-Nem költözünk el.-mondtam és ekkor Erick felemelte a fejét. Mintha valami varázs szót mondtam volna ki, elmosolyodott, majd megette a sütit. 

A nap többi része meg eltelt. Mi (az osztály [egyik része]) örültünk annak, hogy maradok, meg hasonlok. Utolsó óra után hazamentem. Tanulta, majd bekapcsoltam a gépem. Beléptem facebookra. Semmi új nem történt, egyébként most már Lin ismerősöm, Nicole még nem jelölt be, de nem baj, majd bejelöl ha be akar, mert én biztosan nem jelölöm be. Azon gondolkodtam, hogy miért nem jelöl be mikor beugrott egy üzenet. Leo volt az.

Másolom:

Leo: Szia csajszi.

Írta, nem értem, hogy miért csajszizik mindig, míg jártunk is így szolizott, sem a nevemen, sem máshogy csak így. Mindegy eddig nem zavart, ezután sem fog.

Én: Szia. :)

Leo: Nem azért, de biztos vagy abban, hogy neked Erick kell. Nem, mintha visszaakarnálak hódítani vagy valami, de ma a suli előtt nekem jött és csak annyit mondott, hogy: "Ezek után már harcolni fogok". Nem értem én ezt, de ha ilyen eroszkos pszichopata, és bántani merészel téged, akkor velem gyűlik meg a baja.

Na ezen jót mosolyogtam.

Én: Nyugi egyáltalán nem ilyen, amúgy köszi, hogy megvédenék, és ezt nem tudom miért mondhatta.

Leo: Nincs mit köszönj, és nekem van egy sejtésem miért mondta, remélem így is van.:D

Én: Nem értem...

Leo: Nem is baj, majd megérted.:) Na de én lépek, szia..

Én: Szia:*

Leo kijelentekezett , én is, majd kikapcsoltam a gépem. Leültem az ágyamba, majd hátradőltem. Mosolyogva néztem a plafont, és azon gondolkodtam, hogy habár nem költöztünk el, de én érzem, hogy változás következik.!

7.Happy or sad.

Február 22. Hétfő.

Az elmúlt hetek eseményei után lassan kezdem úgy érezni, hogy jobb így, hogy elköltözünk! Igen tudom, hogy ez hülyén hangzik, de ez van. Reggel boldogan(!) ébredtem,  nem tudom miért, de boldog voltam. Vidáman lementem reggelizni, anyáék is jól megnéztek, hogy vajon mi bajom lehet.

-Kicsim jól vagy?-kérdezte apa, miközben teát öntött nekem.

-Persze, hogy jól vagyok.-mondtam és megettem a reggelimet. Anyáék odébb álltak.

-Szerintem bedilizett.-mondta anya. Mi van? Hogy én bediliztem? Nem lehet már egy vidám reggelem sem.

-Közöljük vele most a hírt?-kérdezte apa. Milyen hírt akarnak velem közölni? Már egyáltalán nem értek semmit. Mindegy, elvettem a táskámat és elindultam a suliba.

Ahogy kiléptem az ajtón egy hideg szélfuvás csapott arcon. Összehúztam magamon a kabátom és egyedül sétálgattam a suli felé. Mikor már közelebb értem a sulihoz láttam, hogy az osztály egyik része (Nessa és Dani, Elz és Tomi, Hope, Viki, Leo, Nicole, aki Erick:( oldalán csüngött, és a két 'seggnyaloja' Rita és Lin) a bejárat előtt ácsorogtak, mint általában minden reggel.

-Sziasztok-léptem oda hozzájuk, és próbáltam elkerülni Erick tekintetét. Ami hogy is mondjam nehéz volt, mivel egyfolytába engem nézett, nem értem, hogy miért, hisz ott csüng az oldalán a barátnõje. Mindegy, a földet néztem és azon gondolkodtam, hogy mégsem  lesz jó, ha elköltözünk. Mert nagyon fognak hiányozni az ilyen reggelek. Észre sem vettem és legördült egy könnycsepp az arcomon.

-Chiara mi a baj?-szólalt meg mellettem Hope.

-Semmi, miért?

-Talán mert tiszta könny a szemed meg az arcod.

-Nem tényleg nincs semmi, most inkább bemegyek.-mondtam, megtöröltem az arcomat és elindultam. A csajok utánam jöttek. Kivéve Lin, Rita és Nicole. Na mondjuk tőlük nem is vártam volna el ezt.

-Mi a baj? -kérdezték szinte egyszerre.

-Elegem van. Ma például mosolyogva ébredtem és most kedvem lenne sírni. Nem akarok elköltözni, de mégis, nem értem. Aztán meg Erick is azzal a libával jár közben meg néz,  vagy nem tudom, de nekem ezt már túl sok.
-Nyugi minden rendben lesz.-vigasztalt Viki.-Egyébként meg elköltözöl, nekem is fáj meg minden de nem tudunk ellene tenni.-mondta, bár nagyon látszott rajta, hogy mindjárt sírni kezd.-Ericket meg hagyd a fenébe. Képes volt összeállni Nicollal akkor azt mondd meg, hol érdemel meg õ téged? Sehol, és sehogy. Hagyjad már, szenvedtél te miatta eleget. Helyette vedd már észre azokat akik tényleg érdeklődik irántad.
-Tessék?-döbbentem le, egyszerűen nem tudtam mást reagálni.
-Igen Chiara, ha nem vetted volna észre Leo mióta itt van azóta sugallja neked, hogy bejössz neki.
-Tessék?-ismételtem meg magam, mivel nem tudtam más mondani.
-Vikinek tényleg igaza van, én is észrevettem ezt.-szólalt meg Nessa.
-Jó, de most mit kezdjek vele? Két hét múlva elköltözöm. Ezeket az utolsó itt töltött napjaimat veletek szeretném tölteni.-sírtam el magam.
-Igen mi is, de ennyi még belefér. És ha összejössz Leoval megtudhatod Erick reakcióját is. Kitudja, lehet, hogy nem fog neki majd tetszeni, és rájön, hogy mit veszített!!-oktatott ki Elz.
-Na igen és csak azért, hogy megtudjam Erick mit reagál, játsszak Leoval?
-Nem játszanél. Mert igenis tudjuk, hogy tetszik neked!
-Jó igazad van, de...
-Nincs semmi de, még első szünetben beszélsz Leoval, ismerjétek meg jobban egymást, és akkor majd elfeledkezhetsz Erickrol is.
Na igen, könnyű nekik ezt mondani, mert nem tudják, hogy mennyire szeretem Ericket. De másrészt igazuk is van. Még azért is megpróbálom Leoval! Én nem veszíthetek semmit, már csak két hétig lakom itt. Ha nem működne rendesen a 'kapcsolatunk' nem kellene sokáig erőltetni, ha viszont belezúgok Leoba, akkor....szivatam. De valahogy majd' elfelejtem.-gondoltam magamba.
Vége lett az első órának és kiakartam menni az udvarra, mikor Hope megfogta a karom és Leo felé biccentette a fejét, aki a helyén ült. Oda mentem hozzá.
-Szia.-köszöntem neki, mint egy óvodás.
-Szia-köszönt vissza.
-Kijössz az udvarra?-kérdeztem.
-Persze.-mondta és a szemembe nézett. A kezdetektől furcsa volt a tekintete, olyan semmit mondó, mégis volt benne valami, nem is tudom.
-Menjünk.-indultam el, közbe meg észrevettem, hogy Erick megint engem néz. Jaj, csak ne lenne ennyire helyes, meg aaaaaaah, nem többé nem gondolok rá!! O jól megvan Nicollal, akkor én meg jól megleszek Leoval! Lementünk az udvarra és végig beszélgettük az egész szünetet. Sok mindent megtudtam róla. És ez így volt minden szünetben. Ma egész nap vele beszéltem szünetekbe. Mit mondjak, jó volt olyannal beszélgetni aki meghallgat, azt persze nem mondtam el. hogy hamarosan elköltözöm, de úgy érzem nem is baj. Közbe odapillantottam a többiekhez, láttam, hogy Erick néz, de nem érdekel, már nem. Elfogom felejteni. Utolsó óra után Leo felajánlotta, hogy hazakísér. Így is tett. A kapuban voltunk.
-Köszi, hogy elkisértél.
Igazán nincs mit.-mondta, a szemembe nézett. Meglepődtem, ilyen hamar...nem baj ez volt a célom, viszonoztam a csókot. Tudom, hogy most gonosznak tűnhetek, meg azt nézem, hogy nekem mi a jó, de, ha ez kell ahhoz, hogy Ericket valahogy elfelejtsem akkor, nem érdekel senki.
Bementem a házba. Anya, apa, Pauline és Martin a nappaliban ültek.
-Kicsim gyere, beszélnünk kell.-szólalt anya mihelyt meglátta, hogy hazaértem.
-Anyu, ne haragudj, de most fel kell mennem a szobámba.
-Oké kicsim menj, de te...
Nem hallottam a mondta végét, mivel becsuktam a szobám ajtaját. Bekapcsoltam a gépem, és felléptem Facebookra. Leo is fenn volt, rám is irt. Másolom:
Leo: Szia csajszi.
Én: Sziiia :)
Leo: Nincs kedved később kijönni sétálni?
Én: De, tőlem most is mehetünk. 
Leo: Oké, akkor 10 perc múlva nálatok leszek.
Én: Ok.
Ki is jelentkeztem és elkezdtem készülődni. Igen, tudom, hogy tanulnom kéne, de majd később. Egyébként meg nem értem, hogy kiért nem zártak még le, hisz a költözés miatt, már le kellene legyek zárva. Mindegy. Gyorsan átöltöztem. Mégsem mehetek abba a cuccba sétálni, amibe suliba voltam. Mire felöltöztem megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt. 
-Igen?-szóltam bele.
-Leo vagyok, gyere ki, itt vagyok a házatok előtt.
-Oké.-feleltem, és lementem. Hogy honnan van meg a számom neki, nem tudom és igazából nem is érdekel. Elmentünk sétálni...
Most este 10 óra körül van. Kb. másfél órája értem haza. Addig Leoval voltam, és hát most már úgy értem haza, hogy barátom van. Tudom, hogy kicsit túl korai ez, de nekem nincs idom, és tudnom kell, hogy akkor most mi van Erickkel. Majd holnap kiderül. :) 

6.Sok(k).

Február 21. vasárnap. 

Hogy mi történt az elmúlt hetekbe? Minden! Mégis jobb lett volna, ha nem történik semmi.

9.én pénteken Ericknél voltam. Akkor annyira fura volt, talán azt akarta, hogy ne költözzek el? Mára biztosan nem így akarja, hogy miért vagyok ebben ennyire biztos?

Azért, mert Ericknek barátnõje van, és akkor miért érdekelné őt, hogy én a “hülye liba,,  (aki már több mint három éve szinte megőrül érte) elköltözik. És, hogy ki a barátnõje? Hát ki más, mint Nicole. Aki habár most érkezett a suliba, már történelme van itt.

Ez mind ott kezdődött, hogy Nicole mióta itt van azóta teszi az eszét Ericknek. Eleinte õ rá sem nézett, (eleinte-az akkor volt mikor Leo haza utazott). Nem maradt ki egész hétre. Másnap már itt  is volt. Harmadik szünetbe meg láttam, hogy     Nicole-val enyeleg, és közbe megcsókolják egymást. Azon a hétvégén (12.-e, péntek), meg olyan történt, amit soha el nem képzeltem volna. Éppen tv-t néztem, mikor megcsörrent a telefonom. Vidáman vettem fel és beleszóltam.

-Sziiia, kapcsolj a zene csatornára, az a jó…

De elnyeltem a mondat végét, mert hallottam, hogy a vonal másik végén valaki sír (?).

Mivel Hope hívott gyorsan megkérdeztem, hogy mi a baj?

-Gyere át kérlek.-szipogta alig érthetően. Gyorsan felöltöztem és elindultam. 5 perc alatt ott is voltam (nem laknak túl messze+végig fúttam).

-Csókolom.-köszöntem illedelmesen mikor Hope anyukája ajtót nyitott.
-Szia, jó, hogy jössz, Hope fent van, próbáltam megtudni, hogy mi a baja, de senkivel nem hajlandó beszélni, hátha neked sikerül.
-Rendbe-mondtam, és gyorsan felszaladtam a szobájához. Kopogás nélkül be akartam rontani, de ez nem volt olyan könnyű,mivel az ajtó zárva volt. Fura hangok szívódtak ki. Először is tuti ment a tv, ment valami zene, csöngött a telefonja, és Hope néha felkiáltott, hogy aaaaa vagy auuu. Mit csinál ez?-kérdeztem magamtól.. Bekopogtam.
-Nem akarok senkivel beszélni.-ordította Hope-Takarodj.-kiáltotta, majd hozzá tette, hogy auuu.
-Hope, Chiara vagyok, engedj be. Hope elindult, mivel lépteket hallottam, majd kinyitotta az ajtót. Nagyon sírt, elkenődött a szem festéke, úgy nézett ki mint egy élő halott. Aztán észrevettem a karját, ami össze-vissza volt vagdosva. Hátranéztem a válla fölött és láttam az íróasztalán egy véres kést, és a kés körül minden csupa vér volt.
-Hope,  mi történt?-kérdeztem riadtan, Hope nem válaszolt csak zokogva becsukta az ajtót, és leült az ágyra, én meg mellé ültem. Szörnyen nézett ki. Kis ideig így ültünk, majd Hope hirtelen megölelt és még jobban zokogott. Kerek 45 percig ültünk így. A pulcsim hátul csupa vér lett a vállamon meg tocsogott a könnytől.
-Mi a baj?-kérdeztem ismét. Hope már nem sírt, nem volt szomorú, inkább dühös volt. Nagyon dühös volt. 
-Az a büdös lotyó-kezdte, én pedig nagyot néztem, Hope nem szokott ilyent mondani-elvette tőlem Carlt.-folytatta, nekem meg leesett az állam, szoszerint.
-Mi van? ki?
-Nicole az az átkozott...(ezt inkább kicenzúrázom) :D. Tátott szájjal maradtam.
-Mi van? Dehát o nem Loeval jár?
-Nem! Nem is jártak, a hírek szerint csak azért csinálta, hogy Erick felfigyeljen rá, és Carlt is azért vette el tőlem, mert azt hitte, hogy ha idősebb pasival jár Erick majd felfigyel rá. De beszéltem Erickel és azt mondta, hogy ot nem érdekli.
Csend telepedett a szobába. Egyszer csak Hope odament az íróasztalához. Elvette az asztal alól a kukát, majd a kést beledobta, aztán vett néhány papirzsebkendot  es letörölte az asztalt is mindent a kukába vetett, letépte a képet ami az asztalára  volt ragasztva es amin Carllal volt. Mindent a kukába dobott, megtörölte a szemeit letörölte az elmosódott szemfesteket, megtörölte a véres karjait. Majd elővett a szerenyébol egy bluzot es odanyújtotta nekem

-Vedd fel ezt így mégsem mehetsz haza.-mutatott az elázott veres pulcsimra.

-Oké. -Kimentem es átvettem a bluzot. Mikor visszamentem minden rendbe volt a szobába. De Hope nem volt ott.

-Hope hol vagy? – kiáltottam úgy h ha kint is van akkor is hallja meg.  

-Itt vagyok lent-és lementem. Az anyukája éppen a kezet fertõtlenitette majd bekötötte.

-Köszönöm, hogy átjöttél.

-Igazan nincs mit megköszönnöd.

-De van és nagyon köszönöm, továbbá kérhetek meg egy szívességet?

-Természetesen, mi lenne az?

-Ma nálatok aludhatok?

-Persze ha kell egész hétvégén is

-Oké és mégeszgyer nagyon köszönöm.-mondta és szorosan megölelt.

Hope összepakolt. Majd elmentünk hozzánk. Hope egész hétvégén nálunk volt és valamennyire kiheverte ezt az egészet. Így Nicole Carlal járt. Egészen szerdáig. Amikor szakított vele. Pfff de hosszú kapcsolat, nem hiszem el, hogy Carl ezért dobta Hope-ot. Szánalmas. Szerdán meg olyan történt, mit soha nem felejtek el. Utolsó óra után Elzzel és Hope-val jöttem ki a suliból. Mikor kiértem Erick, Tomi és Dani a kijárat előtt álltak. Egyszer csak valaki nekem jött, úgy elviharzott mellettem. Nicole volt az, leviharzott a lépcsőkön és Erick nyakába ugrott, majd megcsókolta.(!) Ha Hope és Elz ne fogjanak meg tuti ott estem volna össze. Szóltam nekik, hogy most rögtön menjünk. Én végig Erickékre néztem, mikor hozzájukig értünk Erick eltolta magától Nicole-t, és mélyen a szemembe nézett, nekem meg könny gyűlt össze a szemembe. Sírva jöttem haza. És ezért tudom, hogy Ericket már biztosra nem érdekli, hogy elmegyek. Szerda óta nem is beszéltem vele. Az egyetlen fiú akivel beszéltem az Leo volt. Vele egyre jobban kijövök. De minek én úgyis mindjárt elköltözöm...Semmi sem jó.  Most úgy van, hogy én vigasztalom Hope-ot, Hope vigasztal engem, Elz, Viki és Nessa meg már azt sem tudja kit vigasztaljon. Most már nagyon kezd elegem lenni MINDENBŐL!!!