8.Változás.

Március 3. Szerda.

Káosz. Egyszruen, csak ennyit tudok mondani az életemről. Január 27. én a szüleim bejelentették, hogy Londonba költözünk. Nagyon elszomorodtam, mert tudtam, hogy már alig másfél hónapig élhetek itt. Ekkor a barátaim mind velem voltak. Később jött az osztályba három új diák. Nicole törtetően elszedte Hope tol Carl-t. Majd elérte mit akart és Erickkel járt. Ezek után én meg Leoval járok aki, szintén új volt az osztályba. Tehát Leoval 23. a óta a pasim. 24.-é meg Erick és Nicole szakítottak. Nem értettem semmit az egészből. De nem is érdekelt, hisz ott volt nekem Leo, akivel szinte egész nap együtt voltam. Anyáék végig nyaggattak, hogy fontos megbeszélnivalónk lenne, de én nem hallgattam meg őket. Mennyire hülye voltam.

Ha meghallgattam volna most nem tartanék ott, ahol tartok. 

Tegnap sétálni voltam Leoval. Miután hazaértem anyáék beszélni hívtak. Most lementem.

-Kicsim, már hetek óta szeretnénk beszélni veled, a költözésről.

-Oké anya még ma össze pakolok, most már felmehetek?

-Nem kicsim, nem kell összepakolj, ugyanis nem költözünk el.

-Mi?-és ekkor éreztem, hogy végem!! Nem megyünk el. Hirtelen nagyon boldog lettem, és egyben szomorú is. Ma reggel Leo a házunk előtt várt, mint az utóbbi néhány napban. Odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de én eltoltam.

-Valami baj van?-kérdezte, és életemben most először láttam a szemében, hogy mit érez. Dühös volt. Megértem, hisz elméletileg a barátnoje vagyok és nem engedtem, hogy megcsókoljon. 

-Igen. Leo, tudod én nem akartam játszani veled, de, igazából, én, csak-mondtam akadozva a szavakat, majd vettem egy mély levegőt és kimondtam.-azért akartam veled járni, hogy megtudjam Erick, hogy reagál.

-Tessék.-döbbent le, na ezen nem csodálkoztam.

-Igen, tudod úgy volt, hogy én és a családom most 8. án kiköltözünk Londonba, és ide többé nem jövünk vissza. Én meg már több mint 3 éve szerelmes vagyok Erickbe, de ezt soha nem mertem bevallani neki. Most meg, hogy ugye elköltöztünk volna, gondoltam megpróbálom veled, először is mert a csajok így tanácsolták, másodszor meg mert úgy tudtam, hogy hamarosan úgyis elköltözök, harmadszor meg mert tetszettél is nekem. Amúgy tegnap anyáék bejelentették, hogy nem költözünk el. És most, hogy nem költözünk el nem tudom mi legyen.-mondtam és a végén elsírtam magam.

Majd olyan történt, amire nem számítottam. Leo megölelt. Nem küldött el melegebb helyekre, nem hagyott ott, nem is  ordított rám. Egyszruen csak megölelt.

-Nyugi, minden rendben lesz. Megértelek, habár rosszul esik tudni, hogy csak kiakartál használni, de nem számit. Azért tetted, mert szereted Ericket. És, ha még ezek után is így érzel, akkor én hagylak. Most már csak rajtad áll, hogy kit választasz. Akárhogy is dönts én itt leszek melletted. Vagy csak haverként vagy úgy mint a barátod.

Megdöbbentem Leo szavaitól, szorosan magamhoz öleltem.

-Köszönöm.-suttogtam, de a hangom erőtlen, és vékony volt.

-Nincs mit, ne köszönd.-mondta, majd eltolt magától.-Menjünk, mert még elkésünk. Mosolyogva indultam el Leo mellett, már nem fogta a kezem, hisz nem járunk. Leoval útközben átbeszéltük ezt az egészet, o pedig megértett. Mondta, hogy hagy időt, hogy eldöntsem mit szeretnék. Én pedig mondtam, hogy nála jobb fiú haverom még soha az életben nem volt. Vette a lapot, tudta, hogy a kapcsolatunknak vége. De szinte semmi sem változik köztünk, ugyanolyan jóba vagyunk. Mosolyogva léptem át a suli ajtaján. Már becsengettek, basszus. Elindultunk a termünk felé. Az ajtónál Leo előreengedett, arra hivatkozva, hogy o udvarias, persze én tudtam, hogy csak azért csinálja, hogy a tanár engem szidjon le előbb. Bekopogtam, majd beléptem.

-Elnézést a késésért.-mondtuk Leoval egyszerre.

-Nocsak, nocsak.-mondta Földesi, pfu de imádom ezt a tanárt.-Leo leül, a kisasszony meg, ha már itt áll a katedra mellett le is felelhet. Leo vigyorogva helyrement, vitte a táskámat is majd lerakta a székre. A tekintetemmel  követtem, majd mikor leült ránéztem a mellette ülő Erickre aki lehajtott fejjel szomorúan(!?) a padját nézte. Lefeleltem, kaptam egy közepest, amit Földesi szerint meg sem érdemeltem volna. Mindegy. Eljött az első szünet. Tudtam, hogy itt az ideje, hogy beszéljek a csajokkal. Mostanában nem igazán beszéltem velük, mivel lefoglalt Leo, és ok is tartották a távolságot, hogy a bucsu, majd  ne legyen annyira fájdalmas.

Most is elindultak 4-en az ajtó felé.

-Csajok, beszélnünk kell. Egyből a lány wc felé vették az irányt, majd bementek.

-Nos csajok az van, hogy szakítottam Leoval, megbeszéltük és továbbra is barátok maradunk.

-Ne már-szólalt meg Nessa.-hisz még van 5 nap a költözésedig, most úgy-e nem akarsz tőlünk is elbucsuzni.-mondta és elsírta magát. Én meg kacagni kezdtem. Ezek meg csak néztek.

-Nem lányok, nem bucsuzom, ugyanis nem költözünk el.-mondtam. A lányok kb.3 percig csak néztek, majd visongva a nyakamba ugrottak.

-Jól van na, mindjárt megfolytotok.

Elengedtek, majd  a szünet hátra levő részében nagyjából mindent átbeszéltünk.

-Egyébként nem tudjátok Ericknek mi a baja, nagyon rossz így látni.

-Amióta szakított Nicollal azóta ilyen.-mondta Hope.

-Igen azóta ilyen, de nem azért, mert szakított Nicollal, egészen más a baja.-mondta Elz.

-Hú, én nem tudom, de ez így nem jó.

Becsengettek, bementünk az osztályba. Leültem a helyemre, majd elővettem a tizoraimat. Anya csokis muffint pakolt vagy 15 öt. Mintha olyan nagy étkű lennék. Mindenki a helyén ült, gondoltam körbe megyek vele, hátha valaki kér. Chaddel és Rékával kezdtem,  csendes páros örömmel vett belőle. Majd odaértem az 'ördögi' hármashoz. Nicole, Lin és Rita éppen valamiről beszéltek, mikor megkérdeztem, hogy kérnek-e? Nicole fagyos tekintettel nézett rám. Nem értettem mi a baja, hisz én semmit nem vétettem neki, legalábbis olyant amiről tudnék is tuti nem.

-Mázlista.-mondta, majd odébb tolta a kezem a padja fölül. Lin és Rita sem vettek, nem baj, több jut nekem:D. A csajok közül naná, hogy mindenki vett. Majd hátraértem az utolsó sorba.

-Muffint?-mosolyogtam rá Leora.

-Naná.-nyúlt bele a zacskóba. Én meg bennebb léptem.

-Kérsz?-kérdeztem Ericktol, aki megint úgy ült mint elozo órán.

-Hogyne,-nyúlt bele lassan  a zacskóba.-Mi ez?-kérdezte úgy mintha nem tudná.-Bucsu süti?

-Nem, dehogy.-nevettem el magam.-Nem költözünk el.-mondtam és ekkor Erick felemelte a fejét. Mintha valami varázs szót mondtam volna ki, elmosolyodott, majd megette a sütit. 

A nap többi része meg eltelt. Mi (az osztály [egyik része]) örültünk annak, hogy maradok, meg hasonlok. Utolsó óra után hazamentem. Tanulta, majd bekapcsoltam a gépem. Beléptem facebookra. Semmi új nem történt, egyébként most már Lin ismerősöm, Nicole még nem jelölt be, de nem baj, majd bejelöl ha be akar, mert én biztosan nem jelölöm be. Azon gondolkodtam, hogy miért nem jelöl be mikor beugrott egy üzenet. Leo volt az.

Másolom:

Leo: Szia csajszi.

Írta, nem értem, hogy miért csajszizik mindig, míg jártunk is így szolizott, sem a nevemen, sem máshogy csak így. Mindegy eddig nem zavart, ezután sem fog.

Én: Szia. :)

Leo: Nem azért, de biztos vagy abban, hogy neked Erick kell. Nem, mintha visszaakarnálak hódítani vagy valami, de ma a suli előtt nekem jött és csak annyit mondott, hogy: "Ezek után már harcolni fogok". Nem értem én ezt, de ha ilyen eroszkos pszichopata, és bántani merészel téged, akkor velem gyűlik meg a baja.

Na ezen jót mosolyogtam.

Én: Nyugi egyáltalán nem ilyen, amúgy köszi, hogy megvédenék, és ezt nem tudom miért mondhatta.

Leo: Nincs mit köszönj, és nekem van egy sejtésem miért mondta, remélem így is van.:D

Én: Nem értem...

Leo: Nem is baj, majd megérted.:) Na de én lépek, szia..

Én: Szia:*

Leo kijelentekezett , én is, majd kikapcsoltam a gépem. Leültem az ágyamba, majd hátradőltem. Mosolyogva néztem a plafont, és azon gondolkodtam, hogy habár nem költöztünk el, de én érzem, hogy változás következik.!