7.Happy or sad.

Február 22. Hétfő.

Az elmúlt hetek eseményei után lassan kezdem úgy érezni, hogy jobb így, hogy elköltözünk! Igen tudom, hogy ez hülyén hangzik, de ez van. Reggel boldogan(!) ébredtem,  nem tudom miért, de boldog voltam. Vidáman lementem reggelizni, anyáék is jól megnéztek, hogy vajon mi bajom lehet.

-Kicsim jól vagy?-kérdezte apa, miközben teát öntött nekem.

-Persze, hogy jól vagyok.-mondtam és megettem a reggelimet. Anyáék odébb álltak.

-Szerintem bedilizett.-mondta anya. Mi van? Hogy én bediliztem? Nem lehet már egy vidám reggelem sem.

-Közöljük vele most a hírt?-kérdezte apa. Milyen hírt akarnak velem közölni? Már egyáltalán nem értek semmit. Mindegy, elvettem a táskámat és elindultam a suliba.

Ahogy kiléptem az ajtón egy hideg szélfuvás csapott arcon. Összehúztam magamon a kabátom és egyedül sétálgattam a suli felé. Mikor már közelebb értem a sulihoz láttam, hogy az osztály egyik része (Nessa és Dani, Elz és Tomi, Hope, Viki, Leo, Nicole, aki Erick:( oldalán csüngött, és a két 'seggnyaloja' Rita és Lin) a bejárat előtt ácsorogtak, mint általában minden reggel.

-Sziasztok-léptem oda hozzájuk, és próbáltam elkerülni Erick tekintetét. Ami hogy is mondjam nehéz volt, mivel egyfolytába engem nézett, nem értem, hogy miért, hisz ott csüng az oldalán a barátnõje. Mindegy, a földet néztem és azon gondolkodtam, hogy mégsem  lesz jó, ha elköltözünk. Mert nagyon fognak hiányozni az ilyen reggelek. Észre sem vettem és legördült egy könnycsepp az arcomon.

-Chiara mi a baj?-szólalt meg mellettem Hope.

-Semmi, miért?

-Talán mert tiszta könny a szemed meg az arcod.

-Nem tényleg nincs semmi, most inkább bemegyek.-mondtam, megtöröltem az arcomat és elindultam. A csajok utánam jöttek. Kivéve Lin, Rita és Nicole. Na mondjuk tőlük nem is vártam volna el ezt.

-Mi a baj? -kérdezték szinte egyszerre.

-Elegem van. Ma például mosolyogva ébredtem és most kedvem lenne sírni. Nem akarok elköltözni, de mégis, nem értem. Aztán meg Erick is azzal a libával jár közben meg néz,  vagy nem tudom, de nekem ezt már túl sok.
-Nyugi minden rendben lesz.-vigasztalt Viki.-Egyébként meg elköltözöl, nekem is fáj meg minden de nem tudunk ellene tenni.-mondta, bár nagyon látszott rajta, hogy mindjárt sírni kezd.-Ericket meg hagyd a fenébe. Képes volt összeállni Nicollal akkor azt mondd meg, hol érdemel meg õ téged? Sehol, és sehogy. Hagyjad már, szenvedtél te miatta eleget. Helyette vedd már észre azokat akik tényleg érdeklődik irántad.
-Tessék?-döbbentem le, egyszerűen nem tudtam mást reagálni.
-Igen Chiara, ha nem vetted volna észre Leo mióta itt van azóta sugallja neked, hogy bejössz neki.
-Tessék?-ismételtem meg magam, mivel nem tudtam más mondani.
-Vikinek tényleg igaza van, én is észrevettem ezt.-szólalt meg Nessa.
-Jó, de most mit kezdjek vele? Két hét múlva elköltözöm. Ezeket az utolsó itt töltött napjaimat veletek szeretném tölteni.-sírtam el magam.
-Igen mi is, de ennyi még belefér. És ha összejössz Leoval megtudhatod Erick reakcióját is. Kitudja, lehet, hogy nem fog neki majd tetszeni, és rájön, hogy mit veszített!!-oktatott ki Elz.
-Na igen és csak azért, hogy megtudjam Erick mit reagál, játsszak Leoval?
-Nem játszanél. Mert igenis tudjuk, hogy tetszik neked!
-Jó igazad van, de...
-Nincs semmi de, még első szünetben beszélsz Leoval, ismerjétek meg jobban egymást, és akkor majd elfeledkezhetsz Erickrol is.
Na igen, könnyű nekik ezt mondani, mert nem tudják, hogy mennyire szeretem Ericket. De másrészt igazuk is van. Még azért is megpróbálom Leoval! Én nem veszíthetek semmit, már csak két hétig lakom itt. Ha nem működne rendesen a 'kapcsolatunk' nem kellene sokáig erőltetni, ha viszont belezúgok Leoba, akkor....szivatam. De valahogy majd' elfelejtem.-gondoltam magamba.
Vége lett az első órának és kiakartam menni az udvarra, mikor Hope megfogta a karom és Leo felé biccentette a fejét, aki a helyén ült. Oda mentem hozzá.
-Szia.-köszöntem neki, mint egy óvodás.
-Szia-köszönt vissza.
-Kijössz az udvarra?-kérdeztem.
-Persze.-mondta és a szemembe nézett. A kezdetektől furcsa volt a tekintete, olyan semmit mondó, mégis volt benne valami, nem is tudom.
-Menjünk.-indultam el, közbe meg észrevettem, hogy Erick megint engem néz. Jaj, csak ne lenne ennyire helyes, meg aaaaaaah, nem többé nem gondolok rá!! O jól megvan Nicollal, akkor én meg jól megleszek Leoval! Lementünk az udvarra és végig beszélgettük az egész szünetet. Sok mindent megtudtam róla. És ez így volt minden szünetben. Ma egész nap vele beszéltem szünetekbe. Mit mondjak, jó volt olyannal beszélgetni aki meghallgat, azt persze nem mondtam el. hogy hamarosan elköltözöm, de úgy érzem nem is baj. Közbe odapillantottam a többiekhez, láttam, hogy Erick néz, de nem érdekel, már nem. Elfogom felejteni. Utolsó óra után Leo felajánlotta, hogy hazakísér. Így is tett. A kapuban voltunk.
-Köszi, hogy elkisértél.
Igazán nincs mit.-mondta, a szemembe nézett. Meglepődtem, ilyen hamar...nem baj ez volt a célom, viszonoztam a csókot. Tudom, hogy most gonosznak tűnhetek, meg azt nézem, hogy nekem mi a jó, de, ha ez kell ahhoz, hogy Ericket valahogy elfelejtsem akkor, nem érdekel senki.
Bementem a házba. Anya, apa, Pauline és Martin a nappaliban ültek.
-Kicsim gyere, beszélnünk kell.-szólalt anya mihelyt meglátta, hogy hazaértem.
-Anyu, ne haragudj, de most fel kell mennem a szobámba.
-Oké kicsim menj, de te...
Nem hallottam a mondta végét, mivel becsuktam a szobám ajtaját. Bekapcsoltam a gépem, és felléptem Facebookra. Leo is fenn volt, rám is irt. Másolom:
Leo: Szia csajszi.
Én: Sziiia :)
Leo: Nincs kedved később kijönni sétálni?
Én: De, tőlem most is mehetünk. 
Leo: Oké, akkor 10 perc múlva nálatok leszek.
Én: Ok.
Ki is jelentkeztem és elkezdtem készülődni. Igen, tudom, hogy tanulnom kéne, de majd később. Egyébként meg nem értem, hogy kiért nem zártak még le, hisz a költözés miatt, már le kellene legyek zárva. Mindegy. Gyorsan átöltöztem. Mégsem mehetek abba a cuccba sétálni, amibe suliba voltam. Mire felöltöztem megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt. 
-Igen?-szóltam bele.
-Leo vagyok, gyere ki, itt vagyok a házatok előtt.
-Oké.-feleltem, és lementem. Hogy honnan van meg a számom neki, nem tudom és igazából nem is érdekel. Elmentünk sétálni...
Most este 10 óra körül van. Kb. másfél órája értem haza. Addig Leoval voltam, és hát most már úgy értem haza, hogy barátom van. Tudom, hogy kicsit túl korai ez, de nekem nincs idom, és tudnom kell, hogy akkor most mi van Erickkel. Majd holnap kiderül. :)