6.Sok(k).

Február 21. vasárnap. 

Hogy mi történt az elmúlt hetekbe? Minden! Mégis jobb lett volna, ha nem történik semmi.

9.én pénteken Ericknél voltam. Akkor annyira fura volt, talán azt akarta, hogy ne költözzek el? Mára biztosan nem így akarja, hogy miért vagyok ebben ennyire biztos?

Azért, mert Ericknek barátnõje van, és akkor miért érdekelné őt, hogy én a “hülye liba,,  (aki már több mint három éve szinte megőrül érte) elköltözik. És, hogy ki a barátnõje? Hát ki más, mint Nicole. Aki habár most érkezett a suliba, már történelme van itt.

Ez mind ott kezdődött, hogy Nicole mióta itt van azóta teszi az eszét Ericknek. Eleinte õ rá sem nézett, (eleinte-az akkor volt mikor Leo haza utazott). Nem maradt ki egész hétre. Másnap már itt  is volt. Harmadik szünetbe meg láttam, hogy     Nicole-val enyeleg, és közbe megcsókolják egymást. Azon a hétvégén (12.-e, péntek), meg olyan történt, amit soha el nem képzeltem volna. Éppen tv-t néztem, mikor megcsörrent a telefonom. Vidáman vettem fel és beleszóltam.

-Sziiia, kapcsolj a zene csatornára, az a jó…

De elnyeltem a mondat végét, mert hallottam, hogy a vonal másik végén valaki sír (?).

Mivel Hope hívott gyorsan megkérdeztem, hogy mi a baj?

-Gyere át kérlek.-szipogta alig érthetően. Gyorsan felöltöztem és elindultam. 5 perc alatt ott is voltam (nem laknak túl messze+végig fúttam).

-Csókolom.-köszöntem illedelmesen mikor Hope anyukája ajtót nyitott.
-Szia, jó, hogy jössz, Hope fent van, próbáltam megtudni, hogy mi a baja, de senkivel nem hajlandó beszélni, hátha neked sikerül.
-Rendbe-mondtam, és gyorsan felszaladtam a szobájához. Kopogás nélkül be akartam rontani, de ez nem volt olyan könnyű,mivel az ajtó zárva volt. Fura hangok szívódtak ki. Először is tuti ment a tv, ment valami zene, csöngött a telefonja, és Hope néha felkiáltott, hogy aaaaa vagy auuu. Mit csinál ez?-kérdeztem magamtól.. Bekopogtam.
-Nem akarok senkivel beszélni.-ordította Hope-Takarodj.-kiáltotta, majd hozzá tette, hogy auuu.
-Hope, Chiara vagyok, engedj be. Hope elindult, mivel lépteket hallottam, majd kinyitotta az ajtót. Nagyon sírt, elkenődött a szem festéke, úgy nézett ki mint egy élő halott. Aztán észrevettem a karját, ami össze-vissza volt vagdosva. Hátranéztem a válla fölött és láttam az íróasztalán egy véres kést, és a kés körül minden csupa vér volt.
-Hope,  mi történt?-kérdeztem riadtan, Hope nem válaszolt csak zokogva becsukta az ajtót, és leült az ágyra, én meg mellé ültem. Szörnyen nézett ki. Kis ideig így ültünk, majd Hope hirtelen megölelt és még jobban zokogott. Kerek 45 percig ültünk így. A pulcsim hátul csupa vér lett a vállamon meg tocsogott a könnytől.
-Mi a baj?-kérdeztem ismét. Hope már nem sírt, nem volt szomorú, inkább dühös volt. Nagyon dühös volt. 
-Az a büdös lotyó-kezdte, én pedig nagyot néztem, Hope nem szokott ilyent mondani-elvette tőlem Carlt.-folytatta, nekem meg leesett az állam, szoszerint.
-Mi van? ki?
-Nicole az az átkozott...(ezt inkább kicenzúrázom) :D. Tátott szájjal maradtam.
-Mi van? Dehát o nem Loeval jár?
-Nem! Nem is jártak, a hírek szerint csak azért csinálta, hogy Erick felfigyeljen rá, és Carlt is azért vette el tőlem, mert azt hitte, hogy ha idősebb pasival jár Erick majd felfigyel rá. De beszéltem Erickel és azt mondta, hogy ot nem érdekli.
Csend telepedett a szobába. Egyszer csak Hope odament az íróasztalához. Elvette az asztal alól a kukát, majd a kést beledobta, aztán vett néhány papirzsebkendot  es letörölte az asztalt is mindent a kukába vetett, letépte a képet ami az asztalára  volt ragasztva es amin Carllal volt. Mindent a kukába dobott, megtörölte a szemeit letörölte az elmosódott szemfesteket, megtörölte a véres karjait. Majd elővett a szerenyébol egy bluzot es odanyújtotta nekem

-Vedd fel ezt így mégsem mehetsz haza.-mutatott az elázott veres pulcsimra.

-Oké. -Kimentem es átvettem a bluzot. Mikor visszamentem minden rendbe volt a szobába. De Hope nem volt ott.

-Hope hol vagy? – kiáltottam úgy h ha kint is van akkor is hallja meg.  

-Itt vagyok lent-és lementem. Az anyukája éppen a kezet fertõtlenitette majd bekötötte.

-Köszönöm, hogy átjöttél.

-Igazan nincs mit megköszönnöd.

-De van és nagyon köszönöm, továbbá kérhetek meg egy szívességet?

-Természetesen, mi lenne az?

-Ma nálatok aludhatok?

-Persze ha kell egész hétvégén is

-Oké és mégeszgyer nagyon köszönöm.-mondta és szorosan megölelt.

Hope összepakolt. Majd elmentünk hozzánk. Hope egész hétvégén nálunk volt és valamennyire kiheverte ezt az egészet. Így Nicole Carlal járt. Egészen szerdáig. Amikor szakított vele. Pfff de hosszú kapcsolat, nem hiszem el, hogy Carl ezért dobta Hope-ot. Szánalmas. Szerdán meg olyan történt, mit soha nem felejtek el. Utolsó óra után Elzzel és Hope-val jöttem ki a suliból. Mikor kiértem Erick, Tomi és Dani a kijárat előtt álltak. Egyszer csak valaki nekem jött, úgy elviharzott mellettem. Nicole volt az, leviharzott a lépcsőkön és Erick nyakába ugrott, majd megcsókolta.(!) Ha Hope és Elz ne fogjanak meg tuti ott estem volna össze. Szóltam nekik, hogy most rögtön menjünk. Én végig Erickékre néztem, mikor hozzájukig értünk Erick eltolta magától Nicole-t, és mélyen a szemembe nézett, nekem meg könny gyűlt össze a szemembe. Sírva jöttem haza. És ezért tudom, hogy Ericket már biztosra nem érdekli, hogy elmegyek. Szerda óta nem is beszéltem vele. Az egyetlen fiú akivel beszéltem az Leo volt. Vele egyre jobban kijövök. De minek én úgyis mindjárt elköltözöm...Semmi sem jó.  Most úgy van, hogy én vigasztalom Hope-ot, Hope vigasztal engem, Elz, Viki és Nessa meg már azt sem tudja kit vigasztaljon. Most már nagyon kezd elegem lenni MINDENBŐL!!!