9/1.Lehet, hogy mostmár minden jó lesz?

Március 4. Csütörtök.

Imádom nap.Reggel ismét mosollyal az arcomon ébredtem, és ami a legjobb, hogy anyuék nem gondolják azt rólam, hogy meghibbantam.:D

Kiléptem az ajtón, és hangos mondás ütötte meg a  fülem. Kintebb mentem, és látom, hogy az osztály fele(?) ott áll.

-Sziasztok.-szólaltam meg.-Ti mit kerestek itt?
-Hát az az ötletem támadt, hogy elődbe jövök ma reggel-kezdte Nessa-de mivel Danival szoktam reggelente suliba menni, így az este dobtam és sms-t, hogy ma veled jövök suliba, erre vissza irt, hogy, akkor is jön velünk.
-Igen-folytatta Dani-én meg akkor írtam Tominak, hogy merre leszek, ha kesõbb érek s sulihoz.
-Ja-vette át a szót Tomi-Én meg felhívtam Elz-t, hogy nem jövünk-e veletek.
-És ekkor én-mondta Viki-pont Elzánál voltam, így én is tudtam erről, akkor meg már szóltam Hopenak is. 
-Erick barátunkat meg otthon nem hagytuk volna.-lökte vállba Tomi Ericket, én meg totál levörösödtem, mert tudtam, hogy Tomi azért verte hátba, mert tudja, hogy mennyire bele vagyok esve Erickbe...
-Oké-szólaltam meg némi töprengés után-Szerintem menjünk, mert még a végén elkésünk. Nekem erre a hétre elég volt egy késés, nem akarok többet.-mondtam, majd elindultunk. Nem tudom, hogy ezek egyszerűen kiakarnak csinálni, vagy mi, de úgy intézték, Erickel maradjak leghátul. Az alig két személyes járdán szépen felsorakoztak:
(Tomi-Elz)
(Dani-Nessa)
(Viki-Hope)
(Erick-Chiara [vagyis én]) :D

-Őrülök, hogy végül, nem költöztetek el!-szólalt meg Erick, mire a gyomrom kavarogni kezdett, de nem azért, mert nem reggeliztem, vagy mert túl sokat ettem, vagy ilyesmi, hanem, mert általában, ha nem is beszélünk, csak a közelembe van, már attól szív stoppot kapok, meg ilyenek:D Most mégis szólalt, és azt mondta, hogy örül annak, hogy itt maradtam...
-Ja, én is, nagyon.-hebegtem. 
Az út többi részén csendben sétálva tettük meg.
Mikor beértünk, leültünk a helyünkre, mert már csak 2 perc volt csengetésig. Közbe odaköszöntem Leonak, aki válaszképp csak elmosolyodott.
Az órák nyugisan teltek. Szerencsére nem feleltem semmiből. Utolsó óra után meg hazamentem. Egyedül, de nem baj, útközben zenét hallgattam, ami még jobban feldobta a napomat!
-Sziasztok, megjöttem-köszöntem anyunak és apunak, akik a konyhában voltak.
-Szia kincsem, kérsz ebédet?-kérdezte anyu mosolyogva.
-Nem, köszönöm, inkább felmegyek a szobámba.
-Rendben.-egyezett bele anyu. Elindultam a szobámba, majd fél úton meg álltam, visszaléptem.
-Anyu, beszélhetnénk?
-Persze, menjünk fel a szobádba. Feljöttünk, lepakoltam a táskám az íróasztalom mellé, ezalatt anyu leült az ágyamra, majd én meg az ágyam mellett levő fotelre.
-Miről szeretnél beszélni?- kérdezte.
-Arról, hogy végül is miért nem költöztünk el? Nem mintha elszerettem volna menni innen,de na...
-Azért, mert új munka helyünk van, jobb fizetéssel és állandó lakóhellyel, ami itt van Párizsba.
-Hú, ez nagyon jó, mikor találtátok?
-Még február közepén.-jelentette ki anyu.
-De miért nem mondtátok el?-kérdeztem döbbenten.
-Elmondtuk volna,ha nem lettél volna úgy elfoglalva. Néha a barátnõiddel, mindig az interneten, és az az osztály társad, Lóri, vagy, hogy hívják..nagyon leköttek.
-Leo-javítottam ki.-egyébként Leo a barátom volt.
-Hisz Vannessáék is a barátaid.-mondta anyu.
-Nem, nem olyan barátom. Leoval.. hogy is mondjam...khm, hát khm....jártunk.
-Micsoda döbbent le anyu, hisz nem szokásom ilyesmit csinálni. Vagyis, hogy összejövök egy fiúval, és két hét után szakítok vele. Na jó, nem mintha végig pasiztam volna az eddigi életemet. Mert amúgy egyáltalán nem! Eddig egy 'komoly' barátom volt. Robi. Aki 7. ben jött a régi osztályomba. Körülbelül 7. közepe felé kezdtünk járni. Egészen 8. végéig. Ugyanis akkor elballagtunk a régi iskolánkból, õ meg úgy elballagott, hogy most valahol Kanadában lakik. Közösen megegyeztük, hogy semmi értelme egy táv kapcsolatnak. Így ez lett a vége.....Tudom!:D
Ha valakinek elmondanám az eddigi életem most azt kérdezné, hogy "Dehát három éve Erick tetszik neked! Nem?". DE, igen. Erick, csak õ! De neki közben több barátnõje volt. Robi jó fej volt. Így megpróbáltam vele elfelejteni Ericket, ahogy Leoval is részben ezt akartam elérni. De... hát nem jött össze.
-Nyugi anyu. Megbeszéltem Leoval.
-Én azt megértem, de akkor is!-tiltakozott anyu.
-Minden rendben. Most már szingli vagyok:D, és folytatok az álmodozást Erick után.-Anyu nem válaszolt, felállt és kiindult a szobámból. Közben hallottam, hogy olyasmit motyog, hogy: "Ehj, kamaszok..!" Na igen, ezt is megbeszéltük.
Leírtam a leckéimet. Fél hat körül végeztem, mikor valaki bekopogott az ajtón.
-Igen, nyitva van.-szóltam.
-Szia.-nyitott be Pauline.
-Szia, mit szeretnél?-kérdeztem, talán egy kicsit túl bunkó stílusban.
-Zavarok?-kérdezte.-mert ha zavarok, akkor elmegyek.
-Nem, dehogy zavarsz, gyere csak be.
-Oké-mondta, majd bejött, és leült a földre.-gondoltam, ha van kedved elmehetnénk moziba, és megnézhetnénk valamit.-mondta.
-Oké, akkor menjünk mozizni.-pattantam fel az ágyról. Felhúztam Paulinet a földről, majd lementünk.