3.Barátok.

Február 5. Péntek.

Mostanában szinte semmire sincs idom. Délutánig suli, délután tanulás, igen tanulás...mert mivel elköltözünk van olyan lehetőségem, hogy engem hamarabb lezárnak és így hamarabb befejezem a 9. osztályt, és így elköltözhetünk.:(

A délutánjaimat általában Vikivel, Hopeval, Elzzel, Nessaval, Danival, Tomival meg Erickel *-* töltöm. Majdnem minden nap kimegyünk valamerre. Általában a parkban gubbasztunk és csak beszélgetünk. De nehéz lesz majd, ezek a délutánok nagyon fognak hiányozni, és tegnap jöttem rá, hogy mi az ami majd lehet, hogy a legjobban fog hiányozni.

Fél öt körül Tomi telefonált, hogy éppen Elznél van   és, hogy ötre legyek készen, mert kimegyünk kicsit.

El is készültem, jól felöltöztem, mert még csak február van, de most az egyszer azt kívánom bárcsak február maradna örökre! Ink. hagyjuk.:D

Mikor ötkor kiléptem a házból és megfordultam nagyon meglepődtem. Azt hittem, hogy majd csak Elza, Tomi meg én megyünk sétálni, de nem így történt, ugyanis az egész szokásos "banda" ott volt. 

-Sziasztok.-köszöntem úgy általánosságban mindenkinek.-Merre megyünk?

-A parkba.-felelték szinte kórusban.

-Oké.-virultam én is, mert ha velük vagyok nem tudok szomorú lenni. Elindultunk ám az egyik utcánál Hope megállt.

-Hope, annyira nincs hideg, hogy odafagyj, gyere már.-szolt oda Dani miközben éppen Nessát csikizte (?)...ok már csak ilyenek:D

-Neem, nem meg kell várnom Carl-t azt mondta o is jön. Így megvártuk Carlt aki enyhe 20 perc késéssel, de megérkezett, végulis megérte annyit várni rá, mert Hope nagyon örült. 

Mikor kiértünk a parkba beálltunk egy szabadtéri asztalhoz ami fölött szerencsére volt ernyő, mert nagyon kezdett hullni a hó. Viki csak egyszer csak megszólalt.

-Juj, ne haragudjatok, de nekem el kell mennem, elfelejtettem bevásárolni, meg takarítani és holnap jönnek nagyimék Olaszországból, mennem kell, bocsi.

-Semmi baj.-mondtam automatikusan.-Elkísérjelek?

-Nem, dehogy maradj csak.

Viki elment, így 8 an maradtunk. Jött az a rész, hogy akkor már uljunk is le. Az asztalnál körbe két személyes padok voltak. Igy Hope leult Carl mellé, Nessa Dani mellé, Elz meg Tomi mellé, és én Erick mellé kellett üljek. Nem mintha mi is járnánk vagy valami, de nem volt más hely. Ultunk kb. 10 percet mikor Carl felállt, elment  majd 2 perc múlva nyolc pohár forrocsokival tért vissza. Ennek nagyon örultunk, mivel már rendesen átvoltunk fagyva.

Fél hét fele Nessa, Dani, Tomi és Elz leléptek, mivel moziba akartak még menni. Fura..Negyedora múlva Hope jajgatni kezdett, hogy neki a forrocsokitol nagyon faj a hasa. 

-Várj itt a közelben van egy üzlet ami a nagynénémé belépünk oda o majd segít.

-Én is megyek.-szólaltam meg végül.

-Nem, maradj csak.-tiltakozott Hope.-nem olyan vészes.

-Dehát úgyis már mindenki elment.

-Kösz.-szólalt meg hirtelen mellettem Erick, aki egész délután csendben volt.

-Jó, bocsi nem úgy értettem.-kezdtem magyarázkodni, és a következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy ketten maradtunk. Hope-ék leléptek. O de bályos..

-Itt maradtunk.-szólalt meg Erick néhány perc elteltével.

-Itt.

Annyira furcsa érzést éreztem, nem eloszor maradtam Erickel úgy, hogy más barátaim nincsenek ott, de nem tudom.....érdekes volt.

Erick rám nézett, a szemembe, én is követtem a példáját.

-Nem akarsz elmenni, igaz?-kérdezte, és ez a kérdés nagyon meglepett.

-Nem.-feleltem egyszerűen.-De muszáj.

-Sehogy sem lehetne megoldani, hogy itt maradj?-érdeklődött tovább, és ez az érdeklődés nagyon meglepett.

-Nem.-ismételtem meg.

-És, ha azt mondom, hogy....-szünetet tartott és nem fejezte be a  mondatot.-Inkább menjünk, még a végén megfázol. Erick hazakísért, és megálltunk a bejárat előtt.

-Mit szerettél volna mondani a parkban?-kérdeztem egy nagy levegő vétel után.

-Nem érdekes.-mondta, majd megölelt. Én is megöleltem, majd elengedtem, mert éreztem, hogy menni akar.

-Szia.-szóltam utána, mikor kinyitottam az ajtót. Erick nem reagált, csak elindult, és ekkor döbbentem rá, hogy a sok közös emlék közül, mit itt Párizsban éltem át Erick fog a legjobban hiányozni.:(