Január 28. Szerda
Tegnap anya közölte, hogy a szülinapom után egy nappal elutazunk azaz március 8.-án elutazunk. Ez a kijelentés rányomta bélyegét a tegnapi napomra és azt hiszem a maira is. Reggel ismét fáradtan ébredtem, mivel a gondolattól, hogy többet nem lehet a barátaimmal egy szem hunyásnyit nem tudtam aludni. Éppen csengetésre értem be suliba. Az osztály társaim "nagyot" néztek, mivel tudják, hogy nem szokásom ilyen későn bemenni.
-Mi történt elaludtál?- kérdezte Viki szórakozottan.
-Nem-feleltem, és kész, vége...elsírtam magam.
-Chiara mi a baj?-lépett mellém Elz.
-See-semmi.-zokogtam, aztán erőt vettem magamon, vettem egy mely levegőt és még mielőtt bárki reagálhatott volna hozzá tettem:- Csak a reggel veszekedtem anyával és...ah, mindegy nem lényeges.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Ekkor jött be a terembe Földesi a matek tanár.
-Chiara kijön a táblához, a többiek meg elfoglalják magukat, míg a hölgyemény lefelel. De szeretem ezt a tanárt..pff. 15 perc szenvedés után beirt egy közepest és helyre küldött.
A napom ezen része, még 'turheto' volt. A baj ebéd szünetben ért utol. Kimentem az udvarra és éppen a havazást figyeltem a csajokkal (Viki, Hope, Elz, Nessa), mikor Hope megkért, hogy egy percig menjek vele, mert szeretne kérdezni tőlem valamit.
-Mondjad, mit szeretnél-kérdeztem, mikor úgy éreztem, hogy már nem akarok távolabb menni a többiektől, az már pofátlanság lenne, hiszen ok is ugyan olyan jó barátaim mint Hope.
-Na! Mondjad csak mi a baj? Lehet, hogy a többiek beveszik ezt az összevesztem anyucival szöveget, de ismerhetsz annyira, hogy én ezt nem veszem be.-mondta határozottan, én meg megint könnyezni kezdtem.
-Nem akarom.
-Mit nem akarsz?-nézett rám úgy, mint aki nem ért semmit, ez lehet azért volt mert tényleg nem értett semmit:D (mindegy)
-Csak az van, hogy...-szipogtam és elindultam a többiek felé- Csajok! Beszélnünk kell.
-Okéé, menjünk a lány mosdóba.-pattant fel Nessa. És elindultunk a mosdóba. Míg beértünk azon gondolkodtam, hogy közlöm velük a hírt.:(
-Lányok, az van, hogy...az van, hogy e-elköltözünk.-kimondtam és úgy éreztem, hogy vagy 10 kiloval kevesebb vagyok. A hírt 5 perc csend követte. Ezt nem is csodálom!!
A csendet végül Elz törte meg.
-Mi? Mikor?? Hova???
-Londonba, anyuék munkája miatt, március 8. án.
-Deee, akkor, nem, te, mi, nem mehetsz el!!-tört kisebb zokogásba Viki és Hope egyszerre.
-Igen, tudom. De muszáj mennem, én nem akarok, nagyon nem akarok...dee..
-De muszáj, lányok meg kell értenünk ezt, nem szabad sírni, Chiarának jó lesz ott, és a szüleinek fontos, hogy ott legyenek. -mondta, habár láttam, hogy őt is megviselte a hír. Ezt nem csodálom. A lányokkal mióta ideköltöztem azóta nagyon jóba vagyok...de..jhajj mi lesz most velünk?? Nagyon zavart ez, de ha már ok próbáltak felvidítani én nem tehettem azt velük, hogy sírdogálok.
Utolsó óra után haza indultam, mikor Erick megszolizott.
-Chiara, lenne egy perced?- kérdezte, én meg éreztem, hogy mindjárt elájulok.
-Persze, mit szeretnél? Erick közölte, hogy tudja mi az igazi bajom! o.O erre nagyot néztem. Tudja? Honnan? Egyáltalán érdekli őt? Wow.<3 Elindultunk hazafelé (ketten) miközben beszélgettünk mindenféléről. Mondta, hogy ha kell bármiben segít o és a fiuk is (Tomi és Dani) Megköszöntem, és nagyon jól esett ez a sok figyelem és kedvesség. Elköszöntem Ericktõl , majd bementem.
-Hahó, megjöttem.-kiáltottam, mire anyu széles mosolyra húzta a száját.
-Mi volt a suliban?-kérdezte, én meg mindent elmeséltem neki, ő meg érdeklődve hallgatta.-Nagyon örülök, hogy a barátaid melletted állnak, ez nagyon jóó.:)
Felmentem a szobámba és hátradőltem az ágyamon, mivel a gépem még mindig nem javították meg és a nappaliban sem akartam olvasni, úgy gondoltam inkább olvasok egyet. Így telt el a délután, most meg már mindjárt éjfél, úgyhogy húztam aludni! ☻
''mindegy'' :)) *-* Tetszik , tetszik , tetszik ,tetszik , tetszik! :D Uj reszt! :)
VálaszTörlés